TARTALOMJEGYZÉK

KÖNYV:   •   II    III
FEJEZET:   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   •   15   16   17   18   19   20   21   22   23  

 


I. KÖNYV     14. FEJEZET

Vacsora közben Mr. Bennet alig szólt, de amikor a személyzet visszavonult, elérkezettnek látta az időt, hogy kicsit beszélgessen vendégével. Olyan témát pendített hát meg, hogy Collinsnak alkalma lehessen tündökölni. Úgy látszik, jegyezte meg, hogy a tiszteletes igen szerencsés pártfogója tekintetében, mert Lady Catherine de Bourgh tekintettel van óhajaira, és gondoskodik kényelméről. Mr. Bennet jobb témát nem is választhatott volna: a tiszteletes ékesszóló magasztalásba kezdett. A tárgy a szokottnál is ünnepélyesebb hangra ihlette, s fontoskodva jelentette ki, soha életében még nem tapasztalt előkelő személyek részéről olyan nyájas és leereszkedő magatartást, mint amilyet Lady Catherine tanúsított irányában. Mindkét szentbeszédét a legkegyesebben méltányolta - eddig ugyanis két ízben érte az a kitüntetés, hogy a lady előtt prédikálhatott. Már kétszer meghívta vacsorára rosingsi kastélyába - múlt szombaton is üzent érte, mert hiányzott a negyedik az esti kártyacsatához. Lady Catherine-t sokan gőgösnek tartják, de iránta mindig nyájasnak mutatkozott. Mindig úgy beszélt vele, mint bármely más úriemberrel, soha egy szóval sem kifogásolta, ha részt akart venni a környék társadalmi életében, vagy időnként el akart utazni egy-két hétre, hogy meglátogassa rokonait. Leereszkedésében odáig ment, hogy azt tanácsolta neki, házasodjék meg minél előbb, feltéve, ha kellő körültekintéssel választ feleséget. Egyszer meg is látogatta a szerény paplakban, s fenntartás nélkül jóváhagyta a berendezésben eszközölt változtatásokat, sőt egy-két dolgot ő maga is ajánlani kegyeskedett, például azt, hogy polcokat rakasson a szekrényekbe az emeleten.

- Mondhatom, ez mind nagyon szép és szíves tőle - jegyezte meg Mrs. Bennet. - Úgy látszik, igen kedves asszony. Kár, hogy a főrangú hölgyek általában nem ilyenek. És közel lakik önhöz, tiszteletes úr?

- A kertet, ahol szerény hajlékom áll, csupán egy ösvény választja el Rosings Parktól, őladysége kastélyától.

- Ugye azt mondta róla, hogy özvegy? És van családja?

- Egyetlen leánya van, aki a rosingsi kastély mellett igen kiterjedt birtokot fog örökölni.

- Ah! - kiáltotta Mrs. Bennet, fejét csóválva. - Akkor jobb kilátásai vannak, mint a legtöbb lánynak. És milyen az a fiatal hölgy? Csinos?

- Rendkívül bájos ifjú hölgy. Lady Catherine maga mondja, hogy igazi szépség tekintetében Miss de Bourgh messze fölülmúlja nemének legszebb képviselőit, mert vonásaiban van valami, ami legott elárulja előkelő származását. Sajnos, szervezete nem a legerősebb, s ez gátolta haladását a sokoldalú műveltség megszerzésében, amit máskülönben bizonyára nem mulasztott volna el. Minderről attól a hölgytől értesültem, aki Miss de Bourgh nevelését irányította, s aki most is náluk lakik. De végtelenül szeretetre méltó teremtés, s leereszkedését mutatja az is, hogy gyakran hajt el szerény hajlékom mellett kis hintóján és pónilovaival.

- Bemutatták már az udvarnál? Nem emlékszem, hogy láttam volna nevét az ott megjelent hölgyek között.

- Fájdalom, gyenge egészségi állapota nem engedi, hogy a fővárosban tartózkodjék; és ez a körülmény, amint én magam mondtam egyszer Lady Catherine-nek, legragyogóbb gyöngyszemétől fosztotta meg az angol koronát. Őladységének nyilván tetszett ez a hasonlat; képzelheti, asszonyom, milyen boldogan ragadok meg minden alkalmat ilyen finom kis bókokra, amelyek mindig megörvendeztetik a hölgyeket. Már többször megjegyeztem Lady Catherine előtt, hogy bájos leánya hercegnőnek született, s hogy a legmagasabb rang sem emelhetné értékét, hanem ellenkezőleg, tőle nyerne díszt. Őladysége szívesen hallja az ilyen kis elejtett szavakat, s úgy érzem, ez részemről olyan figyelem, amely különösen kötelező az én helyzetemben.

- Nagyon helyesen ítéli meg a dolgot - mondta Mr. Bennet -, és szerencsére érzéke is van a finom hízelgéshez. Szabad-e érdeklődnöm, vajon pillanatnyi ihlet sugallja ezeket a jóleső figyelmességeket, vagy előzetes megfontolásból erednek?

- Főleg a helyzetből adódnak, s bár néha elmulatok azzal, hogy tetszetős kis bókokat gondolok ki és állítok magamban össze, amelyeket a mindennapi élet helyzeteire alkalmazhatok, lehetőleg úgy adom őket elő, hogy rögtönzésként hassanak.

Mr. Bennet várakozása igazolódott. Unokaöccse olyan sült bolond volt, amilyennek remélte, s a legnagyobb élvezettel hallgatta, bár ügyelt arra, hogy egyetlen arcizma se ránduljon meg; csak időnként vetett egy-egy pillantást Elizára, mással nem osztotta meg örömét.

De mire a teázás ideje közeledett, Mr. Bennet megelégelte a dolgot, s örült, hogy vendégét visszaviheti a szalonba; tea után pedig arra kérte, olvasson fel valamit a hölgyeknek. Mr. Collins készségesen beleegyezett, s elővettek egy könyvet; de mikor a tiszteletes meglátta (minden jel arra vallott, hogy kölcsönkönyvtárból való), visszahőkölt, és bocsánatkérések közepette kijelentette, hogy ő sohasem olvas regényt. Kitty rábámult, Lydia pedig felkiáltott. Más könyveket kerestek elő, s Collins némi megfontolás után Fordyce prédikációi mellett döntött. Lydia már akkor is nagyot ásított, mihelyt a tiszteletes kinyitotta a könyvet, s alig olvasott fel egyhangú és ünnepélyes hangon három oldalt, amikor a leány közbevágott:

- Hallotta már, mama, hogy Philips bácsi el akarja küldeni Richardot, s hogy Richard akkor Forster ezredeshez fog elszegődni? Ezt maga a néni mesélte nekem szombaton. Holnap átsétálok Merytonba, mert szeretném tudni, hogyan is áll a dolog; azt is meg akarom kérdezni, mikor jön vissza Mr. Denny Londonból.

A két idősebbik nővér rászólt Lydiára, hogy hallgasson; de Mr. Collins sértődötten tette félre a könyvet, e szavakkal:

- Gyakran megfigyeltem, milyen kevéssé érdeklik a fiatal hölgyeket a komoly természetű könyvek, még akkor is, ha egyedül az ő épülésükre íródtak. Be kell vallanom, ez engem mindig elképesztett, mert hiszen semmi sem lehet olyan előnyös számukra, mint az ilyen okulás. De nem áll szándékomban tovább terhelni ifjú unokahúgomat.

Ezzel Mr. Bennethez fordult, és felajánlotta, hogy sakkozzanak. A házigazda elfogadta a kihívást azzal a megjegyzéssel, hogy legokosabb hagyni a lányokat, hadd törődjenek apró-cseprő szórakozásukkal. Mrs. Bennet és leányai udvariasan mentegetőztek Lydia közbeszólása miatt, és megígérték, hogy ez többé nem fordul elő, csak folytassa a felolvasást. De Mr. Collins, miután megnyugtatta őket, hogy nem neheztel ifjú unokahúgára, és ezentúl sem fog viselkedésén megsértődni, másik asztalhoz ült át a házigazdával, és nekikészült a sakkozásnak.

 


KÖNYV:   •   II    III
FEJEZET:   1   2   3   4   5   6   7   8   9   10   11   12   13   •   15   16   17   18   19   20   21   22   23