[1] A komornyik olyan poggyászféle az elegáns életben

[2] Kérem, nézzen csak utána a "Cours de l'historie de la Philosophie" 44-ik oldalán, hogy ez a kifejezés "elegáns élet" nem fejti-e meg valóban ezt a talányt.

[3] Chodruc-Duclos, akkori párizsi különc. Szeretett rongyokban járni és könyveket írt.

[4] Ez a metafizikai terminológiája a "legutóbbi haladásnak", amelyet az emberiség megtett, arra is szolgálhat, hogy a mai társadalom struktúráját feltárja, és megadja az okait ama jelenségeknek, amelyeket az individuális élet mutat. Mivel a munkásélet mindig az anyagnak az emberek által való kihasználását ábrázolja, vagy az emberek kihasználását ismét csak az emberek által, a művész-élet és az elegáns élet viszont alapelvül mindenkor az emberek kihasználását a gondolat által tekinti, így tehát ha e formulákat az emberi munkában kifejtett több vagy kevesebb értetemre vonatkoztatjuk, könnyű megmagyarázni a vagyonok különbségét. Tényleg, a politikában éppen úgy, mint a pénzügyekben és a mechanikában az eredmény mindig az illető eszközök nagyságának felel meg, amelyekkel elérni óhajtjuk. Quod erat demonstrandum. Milliomosokká tesz-e ez a rendszer mindnyájunkat valamikor? Kötve hiszem. Jacotot úr sikerei mellett is téves az a hit, hogy minden intelligencia egyforma. Nem lehet az, bárha van hasonlatosság az erőkben, a gyakorlásban és a tökéletesedésben, ami azonban az orgánumokban nem lelhető fel. Különösen a civilizált embereknél alig található két organizáció, amelyet homogéneknek lehetne nevezni. Ez a mérhetetlen fontosságú tény azt mutatja, hogy talán igaza volt Sternének, amikor a szülészkedés művészetét a világbölcselet minden tudományánál és tanánál előbbre helyezte. Tehát mindig lesznek szegények és gazdagok, csakhogy, mert a magasabbrendű intelligenciák most a haladás útján vannak, a tömegek átlagos jóléte nagyobb lesz; amit a műveltség története a tizenhatodik század óta felmutathat, attól a pillanattól kezdve, amikor a gondolat diadalt aratott mindenekfölött, egy tény, ami Európában Bacon, Descartes és Bayle befolyásának tulajdonítható.

[5] Az elegancia itt az öltözködésre vonatkozik.

[6] Brummel látta el jó tanácsokkal IV. Györgyöt a ruháinak kiválogatásában, bútorainak és műkincseinek dolgában. A legbensőségesebb barátok voltak. IV. György azonban később ejtette Brummelt, állítólag azok miatt a túlságosan is familiáris szavak miatt, amelyeket a dandy IV. Györggyel szemben megengedett magának, amikor egy estebéden így szólt: "Wal ring the bell!" (Walesi, csöngess csak!) IV. György ekkor csöngetett is, és a belépő komornyikkal kidobatta a szerinte szemtelenkedő Brummelt.

[7] Ha IV. György bárhol is jól öltözködő katonát látott, csak nagy ritkán mulasztotta el, hogy valamiképpen kitüntesse vagy előléptesse. A nem előkelően öltözködő embereket mindig nagyon rosszul fogadta.

[8] IV. György egyik legutolsó maitresse, Henry Conyngham felesége.

[9] Mivel az udvariasság legprimitívebb törvényeinek ismerete elemi része a mi tudományunknak, így hát örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy e helyen komplimentumot mondjunk Gaultier abbénak, akinek az udvariasságról szóló munkáját a maga nemében legtökéletesebb műnek és az erkölcsről szóló csodálatraméltó fejtegetésnek kell tekintenünk. Ezt a kis könyvet J. Renourdnál lehet megvásárolni.

[10] A "reprezentálás" szónak ez az eredete és értelme.

[11] A Bassompierre kosztümje, amelyet itt közismert volta miatt idézünk, a mi mai pénzünk szerint százezer ecu-be került. Ma a legelegánsabb ember tizenötezer frankot sem költ ruhájára, és minden szezonban új ruhát vesz. Az e célra használt pénzek differenciája a fényűzés különbözőségeit mutatja. És ez a megjegyzés éppen úgy vonatkozik az asszonyok toilette-jeire, mint minden más objektumra a mi tudományunk birodalmában.

[12] A híres táncosnő, akit Fragonard is lefestett.

[13] Ez a hazugság háromszorosan halálos vétek - mégpedig hazugság, fennhéjázás és irigység - de olyasfajta, amilyeneket a jámbor emberek megengednek maguknak; Deschars asszony ugyanis nagyon jámbor és lélekben alázatos asszony, ha egy kissé epés is, és sohasem hiányzik egyetlen istentiszteletről sem a Saint-Roche-ben, amióta a királynővel együtt koldulgathatott egy jótékonysági ünnepségen.

[14] Chambre = képviselőház és egyúttal hálószoba is.