A híres Brontë nővérek közül a legkisebbik, Anne is megírta a maga nevelőnő-regényét, hiszen ő is a szegény papkisasszonyok szokásos útját járta. Az 1846-ban írott (másik regényénél, a Wildfell asszonyánál (l.: 852113) kevésbé jelentősnek tartott Agnes Grey teli van önéletrajzi reminiszcenciákkal, és "a boldogság ígéretének" vágyával, hiszen Anne sem ment soha férjhez, és őt is fiatalon elvitte a családi "átok", a tüdőbaj.

A regény főhőse és címszereplője, Agnes elszegényedett papcsalád gyermeke, aki nővére férjhez menetelekor elhatározza, hogy segít szülein, és állásba megy, beáll nevelőnőnek. A harmonikus légkörből egy Blomfield nevű újgazdag család kedélytelen otthonába kerül, ahol az asszony sznob és fukar, a férfi iszik, a gyerekek pedig teljesen nevelhetetlenek.

Második állása a Horton-kastélyban bizonyos szempontból már jobb: a kezére adott két kamaszlány csak üresfejű, de nem gonosz, a két fiút pedig hamarosan bentlakásos iskolába küldik. Matildát és Rosalie-t főleg a cifrálkodás, a bálok, a kacérkodás érdeklik, később pedig a minél gazdagabb és előkelőbb házasság. Agnes viszont megismerkedik Weston úrral, az új segédlelkésszel, s bár magának sem akarja bevallani, fülig beleszeret.

Amikor Agnes aztán elveszíti szeretett édesapját, hazaköltözik, majd édesanyjával egy tengerparti kis fürdőhelyen nyit iskolát. Egy látogatás során még módja van látni, milyen szerencsétlenné tette Matildát a házassága, majd újra megjelenik a színen Weston úr, és Agnes nemsokára az ő boldog arája lesz.

Bár a regény nem kifejezetten kiemelkedő alkotás, érdekes, eleven olvasmánnyá teszi társadalomkritikája, ironikus pszichológiája, a rosszcsont gyerekek pompás rajza, s valami finom és gyöngéd érzelmesség, amely a hősnő alakját átszövi. Sikerre számíthat - minden olvasónak ajánlható, fiataloknak is.

Forrás:
Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000
Szerk.: Könyvtári Intézet
http://www.ki.oszk.hu/szervezeti-gyio.html#uk