Előszó

Münchhausen Károly Frigyes Jeromos báró

A legendás hírű báró, mesék, könyvek és filmek világszerte ismert hőse, akinek alakja köré kitalált történetek szövődtek, nem csupán az író képzeletének szülötte, hanem valóban élt, létezett.

Hosszú ideje annak, hogy örökre lehunyta szemét, és nem meséli vidám kalandjait. Több mint 170 esztendő telt el azóta, hogy barátai el-eljárogattak vendégszerető házába, borát iszogatták, birtokán vadásztak, és hallgatták harsány történeteit.

Münchhausen báró vidám történetei szájról szájra szálltak, egyre jobban és egyre messzebb terjedtek el a világon.

Dús képzelőerővel megáldott ember volt, vén obsitos, aki csúfondáros szavaival ostorozni tudott. Az idő múlásával az emberek képzeletében ártalmatlan nagyotmondóvá alakult át, aki a csillagokat is lehazudja az égről.

Hazájában, Németországban többnyire Hazug bárónak nevezték, Csehországban pedig már több mint száz éve csak Füllent báróként emlegetik Háry Jánosszerű történeteiért. 1871-ben jelentek meg először szlovák nyelven Münchhausen kalandjai. A kitűnő humorista, Andrej Černiansky Bocskor bárónak nevezte el. (Bocskor báró csodálatos és igaz történetei, ahogyan azokat saját maga mesélte el.)

Sajnos a münchhauseni harsány kacaj és maró gúny néhány évtized alatt vesztett erejéből, s a bárót csak hihetetlen dolgokkal kérkedő fantasztikus különcként emlegették.

Holott Münchhausen jobb sorsot érdemelt.

Meg akarjátok ismerni az igazi Münchhausent?

A bátor férfiút, aki vitézül állta a sarat a harcban, vadászaton és szócsatákban? Akinek messze földön nem akadt párja, ha egy felfuvalkodott, képmutató, hencegő nemest kellett nevetségessé tenni?

Harc, vadászat és mesemondás - Münchhausen mindháromnak mestere volt. Egyben azonban nem tudta valóban senki felülmúlni: ahogyan nagyképű, kérkedő kortársait fantasztikus füllentéseivel nevetségessé tette. Jaj volt annak, akit Münchhausen egyszer a nyelvére vett!

1720-ban Hannoverben, szüleinek bodenwederi birtokán született, és ott is halt meg hetvenhét éves korában. Az ifjú Münchhausennek semmiben sem különbözött sorsa a hozzá hasonló, nem túl gazdag nemesi családból származó kortársainál. Katona lett, de nem hazájáért harcolt. A hannoveri fejedelem abban az időben áruba bocsátotta katonáit, akik sokfelé harcoltak a világban, hol Angliában, hol Oroszországban, mindig ott, ahol többet fizettek. Éppúgy, ahogyan Münchhausen törzsfőnöke is megcselekedte a Ceyloni utazás c. epizódban.

Az ifjú Jeromos Oroszországba ment, hogy a török ellen harcoljon, két háborúban is részt vett, vitézségéért többször kitüntették, és elnyerte a kapitányi rangot. Majd hazatérve birtokán vadászkutyákat és hátaslovakat tenyésztett.

Barátai messze földről látogatták. Közéjük tartozott Rudolf Erich Raspe is, a fiatal tudós, akinek később Angliába kellett menekülnie hazájából.

A száműzetésben honvágya támadt, eszébe jutottak a baráti körben eltöltött órák. Eszébe jutott Münchhausen báró is, ama eredeti szokása miatt, ahogy egy kis észt akart csöpögtetni a zavaros fejekbe, s így akarta átalakítani az emberek gondolkozását. Raspe emlegeti, hogy Münchhausen látszólag elhitte egy-egy szemtelen alak hazugságait, aki az egész társaságot túlharsogta, s eltompította a józan ítélőképességet. Nem szállt vele vitába, nem árulta el, hogy rájött a fecsegő lódításaira. Inkább néhány udvarias megjegyzést tett, aztán úgy irányította a beszélgetést, hogy hamarosan saját utazásairól és háborús kalandjairól szóló mesék kerültek sorra. S utánozhatatlan, egyedülálló mesélő módjával leleplezett és kigúnyolt minden hazugságot.

Münchhausen előtt nem lehetett ostobaságot fecsegni, s úgy tenni, mintha minden szó igaz lenne. A vakmerő vállalkozó erre hamar ráfizetett. Münchhausen nem volt felfuvalkodott erénycsősz. Bizonyára ő maga is kitűnően szórakozott közben, és jót mosolygott zamatos történetein, amelyeket gazdag fantáziája teremtett.

R. E. Raspe 1785-ben Angliában kiadta Münchhausen tréfás kalandjairól szóló könyvét, azzal a céllal, hogy Münchhausen példáján okulva mások is hasonló módon bánhassanak el a hazudozókkal. A könyvnek hatalmas sikere volt, egyik kiadás a másikat követte, és megnevettette az olvasókat. Raspe könyve nemcsak Angliában talált lelkes olvasókra, megnyerte német barátainak szívét is.

Gottfried August Bürger német költő (1747-1794), akit hazájában a hatóságok lázítónak és a nép költőjének neveztek, pártfogásába vette a könyvet, és német nyelven újraírta a történeteket. Mesteri szatírát írt a hűbéri viszonyok ellen, s ezért a művet egészében neki szokták tulajdonítani, bár Bürger maga e könyvét nem sorolta saját művei közé.

Bürger könyve bevezetőjében Münchhausen kalandjairól a színigazat írta: "...Ez az egyszerű kis könyvecske igazán többet ér, mint egy egész rakás könyv, amely se meg nem ríkat, se meg nem nevettet..."

A könyv Németországban is több kiadást ért meg. De idővel az ifjúság számára készült, lerövidített kiadásai elvesztették élüket, elsikkadt a gúny, s a hihetetlen történeteknek csak nevetséges és groteszk vonásai maradtak meg.

Pedig az eredeti mű valódi gyöngyszem. Varázsát majd kétszáz év elteltével sem vesztette el, csak a rárakódott port kellett óvatosan letörölni, hogy újra felragyogjon a műből áradó képzelőerő, a szellemes csipkelődés és a férfias vidámság.

Magyarországon több mint száz éve, 1864-ben jelent meg először Münchhausen báró kalandjai címmel, Lauka Gábor fordításában. A könyv Magyarországon is népszerű lett. Azóta se szeri, se száma kiadásainak. Most újra a teljes szöveg magyar fordítása lát napvilágot.

Jó mulatást kívánunk az olvasónak a szárazföldi és tengeri utazáshoz, a csatákhoz és Münchhausen báró vidám kalandjaihoz.