Andrássy Gyula, gróf (Tőketerebes, 1823. márc. 8. – Volosca, 1890. febr. 18.): politikus, miniszterelnök, az MTA tagja (ig. 1876, t. 1888), ifj. ~ Gyula apja. Eleinte Széchenyi lelkes híve volt. 1847-ben Zemplén vm. ogy.-i követe lett és Kossuthhoz csatlakozott. 1848. ápr.-ban Zemplén vm. főispánja, majd nemzetőreinek parancsnoka. Részt vett a pákozdi és a schwechati ütközetben; a tavaszi hadjáratban Görgey segédtisztje. 1849. máj.-ától mint a kormány küldöttje Konstantinápolyba utazott. A világosi fegyverletétel után a menekültek érdekében tárgyalásokat folytatott a török kormánnyal, majd Párizsban és Londonban élt. 1851-ben távollétében halálra ítélték, és in effigie kivégezték. Párizsban szakított előbbi politikájával, és az Ausztriával való megegyezésért szállt síkra. 1858-ban amnesztiát kapott és hazatért. Deák Ferenc köréhez csatlakozott. Részt vett az 1861-i és 1865-i ogy.-eken, közreműködött a kiegyezés létrejöttében, 1867. febr. 17-től 1871. nov. 14-ig miniszterelnök és honvédelmi miniszter volt. Jelentős tevékenységet fejtett ki a dualista rendszer megszervezésében és megvédésében. Kíméletlen harcot folytatott a cseh trialista törekvések ellen, komoly szerepet játszott a Hohenwart-minisztérium megbuktatásában. 1870-ben szembeszállt Beust külügyminiszterrel és a katonai párttal a Monarchia semlegessége érdekében; ezzel voltaképpen Bismarck politikáját támogatta. 1871. nov.-ben ~ lett Beust utóda a Monarchia külügyminiszteri székében. Külpolitikájának fővonalában mindvégig oroszellenes programja állott. Szoros együttműködést kívánt létesíteni a Monarchia és az új német császárság között. Politikai tevékenységének fénykorát a berlini kongresszus összehívása és tárgyalásai (1878) jelentették, ahol felhatalmazást szerzett a Monarchia számára Bosznia és Hercegovina megszállására. Az okkupációval összefüggő nehézségek miatt heves támadások érték, ezért 1879. okt. 8-án lemondott, de még az előző napon aláírta a Németo.-gal kötött kettős szövetségi szerződést, amely Oroszo. és Franciao. ellen irányult. Lemondása után ~ már nemigen foglalkozott politikával. – M. A. Gy. beszédei (I–II. Kiadta Lederer Béla, Bp., 1891–93); Bosznia okkupáciájáról tartott három beszéde (A bevezetést Wertheimer Ede írta. Olcsó Kvtár, Bp., 1914). – Irod. Wertheimer Ede: A. Gy. élete és kora (I–III. Bp., 1910–13); Szekfű Gyula: A. Gy. (Napkelet, 1923); Hegedűs Lóránt: Két A. és két Tisza (Bp., 1937); Angyal Dávid: Gr. A. Gy. (Ért. a tört. tud. köréből XXV. 11., Bp., 1941); Diószegi István: Ausztria–Magyarország és a francia–porosz háború 1870–1871 (Bp., 1965).