Balogh Béla (Székesfehérvár, 1885. jan. 1. – Bp., 1945. márc. 30.): filmrendező. 1904-ben a Népligeti Színkör tagja volt, majd vidékre szerződött énekes bonvivánnak és rendezőnek. 1908-ban Újpesten, 1911-ben Bp.-en működött. Az I. világháborúban megrokkant. Leszerelése után a Royal Orfeumban, a Kristálypalotában szerepelt, majd ügyelő az Operában. Később mozit vezetett. 1916–18-ban az Astra-gyár, 1919 őszén a berlini Star filmvállalat rendezője, 1920–24-ben főrendező. 1941-ben Bp.-en saját filmvállalatot alapított. Filmszínészképző iskola létesített és vezetett. – I. f. Toprini nász (1917, némaváltozat); Hivatalnok urak (1918); A császár katonái (1918); A Pál utcai fiúk (1917, 1924). A Tanácsköztársaság alatt rendezett filmjei: A baba; Nantas; Tilos a csók; Az ötödik osztály (1920); Lengyelvér (1920); A tizenegyedik (1920); A megfagyott gyermek (1921), majd a hangosfilm-korszakban: Az édes mostoha (1935); Havi 200 fix (1936), Mária két éjszakája (1940), Rózsafabot (1940), Ne kérdezd ki voltam (1941), Ópiumkeringő (1943). – Irod. Nemeskürty István: A mozgóképtől a filmművészetig (Bp., 1962); Nemeskürty István: A magyar film története (Bp., 1965).