Kezdőlap

Baranyai Erzsébet (Nagyszőllős, 1894. jan. 7.Bp., 1976. okt. 1.): pszichológus, a neveléstudományok kandidátusa (1956). Tanítói képesítést a szegedi tanítóképzőben szerzett (1912), polgári iskolai tanári oklevelet a bp.-i Erzsébet Nőiskolában (1916). 1916–1927 között Szegeden polgári isk.-i tanár. 1923–24-ben kétéves angliai tanulmányúton az angol isk.-i nevelés módszereit tanulmányozta, 1927-28-ban áll.-i ösztöndíjas volt a pittsburghi (USA) egy. pedagógiai intézetében. 1928-1942 között a szegedi egy.-i kollégiumban és az egy. pedagógiai intézetében is dolgozott, s 1932-ben pedagógia-neveléslélektan-filozófia tárgykörökben doktori oklevelet szerzett. 1938-ban egy.-i magántanári képesítést kapott a szegedi egy.-en, és neveléslélektant adott elő. 1942-ben a bp.-i Új Iskolához került, megszervezte annak Neveléslélektani Kutató Állomását, melyet 1949-ig vezetett. 1949-től 1962-ig az Állami Gyermeklélektani Intézet (utóbb az MTA Pszichológiai Intézete) tudományos főmunkatársa, a tudományos tanács tagja. Főként a gondolkodás fejlődését, fejlesztésének módszereit kutatta, elsősorban a nyelvi fejlesztés és a nyelvtan tanításának keretében. Lénárt Edittel közösen írt 16 íves kutatási tanulmányuknak egy háromíves sűrített változata az akkor meginduló Pedagógiai Szemle első számában jelent meg. Hosszú évek óta ez volt az első publikált önálló kísérleti pszichológiai munka: A logikai gondolkodás fejlesztése a számtan és nyelvtan tanításának keretében (Pedagógiai Szle, 1951). A munka éles vitát váltott ki a Pedagógiai Szemle és a Köznevelés hasábjain. Ugyancsak Lénárt Edittel együtt dolgozta ki 1957-1962 között a Binét – Éltes intelligencia-vizsgálati sorozat korszerűsített változatát, amely ma is használatban van. – M. A neveléslélektani kutatás magyar feladatai a tanítás lélektana körében (Acta Litterarum ac Scientiarum Reg. Univ. Hung. Francisco – Josephinae, Sec. Phil. I-III: 2., 1931); Nagy László munkásságának neveléstudományi eredményei (Értekezések a M. Kir. Ferenc József Tud. egy. Pedagógiai Int.-éből, Új sorozat 3. sz., 1932); A magasabbrendű értelmesség meghatározása és vizsgálatának módszere (Acta Litterarum ac Scientiarum Reg. Univ. Hung. Francisco-Josephinae, Sectio Philosophica VIII: 3, 1938); Relation of comprehension to the technique in reading (The Journal of Genetic Psychology, 1941); A nyelvtan tanulásának lélektani feltételei (Új Iskola Neveléslélektani Kutató Állomása, Elméleti Sorozat, I. rész, 1945); A nyelvtani fogalomrendszer kialakulása (Tanítás és értelmi fejlődés c. kötetben, 1947); Personal and impersonal forms in the compositions of children (15. nemzetközi pszichológiai kongresszus közleményei, Brüsszel, 1957); Jelentések logikai relációja a kifejezésben: kötőszavak a fogalmazásban (Kandidátusi értekezés tézisei. Ped. Szle, 1958. 9. sz.); Az írásbeli közlés gondolkodáslélektani vonásai (Lénárt Edittel, Bp., 1959); Gondolkodás a minősítő jelentés racionális alkalmazásában és a fejlődés (Pszichológiai Tanulm., III., 1961); Fokok és viszonylagosság az absztrakcióban (Magy. Pszichológiai Szle, 1963.); A gondolkodás tanítása a vezetett önkorrekció módszerével (Magy. Pszichológiai Szle, 1966).