Kezdőlap

Béri Géza (Bp., 1933. febr. 3.Bp., 1979. dec. 24.): költő, elbeszélő, drámaíró. Az 1950-es évekel ején, alig húszévesen, politikai vádpont alapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Három év múlva amnesztiával szabadult. Már kora ifjúságától kitűnő formaérzékkel verselt, első írásai azonban (költeményei, novellái) csak jóval túl a harmincadik életévén jelemek meg az Élet és Irodalomban, az Új Írásban, a Napjainkban, a Népszavában és másutt. Több költeménnyel szerepelt a Versmondók könyvében (Győr, 1970-75), valamint a Külvárosi jeladás c. antológiában (Bp., 1973). Verseit, regénydramatizálásait a Magy. Rádió közvetítette. Hajó a hegyen c. abszurd drámája nem került bemutatásra. Öngyilkos lett. – M. B. G. Válogatott versei és novellái, (Bp., 1992). – Irod. Tóth Bálint: Nekrológ (Élet és Irod., 1980. jan. 12.); Kárpáti Kamil: Rendhagyó emlékezés B. G.-ra kérvény (ek) helyett (Stádium, 1989. 3. sz.); Pósa Zoltán: A „letagadott költő” (Új Magyarország, 1993. jan. 29.).