Kezdőlap

Biró Lajos (Bécs, 1880. aug. 22.London, 1948, szept. 9.): író, újságíró. Gyermekéveit Hevesen töltötte. A középisk.-t Egerben és Bp.-en végezte, majd az újságírói pályára lépett. 1900 tavaszától – miután hazatért párizsi útjáról – a nagyváradi Szabadság munkatársa, később segédszerk.-je volt. Itt kötött benső barátságot Adyval, akinek költői nagyságát elsőként ismerte fel és hirdette. 1905 tavaszától – ismét Ady kollégájaként – a Budapesti Napló munkatársa, ez év őszétől helyettes, később felelős szerk.-je lett. 1906 márc.-ában feleségül vette Vészi Jolánt, V. József leányát. Ekkori publicisztikájában különösen fontos helyet foglalt el az általános választójog követelése. A koalíció uralomra jutása után helyzete – minthogy lapjával együtt ő is támogatta Fejérváry „darabont-kormányát” – nehezebbé vált. 1907 végén, amikor a Budapesti Napló szerkesztésében is változás állt be, családostul Berlinbe költözött. 1909-ben tért vissza Bp.-re, s előbb Az Újság, 1913 őszétől a Világ munkatársa volt: 1914-ben részt vett a Polgári Radikális Párt megalapításában. Az I. világháború elhúzódására élesen antimilitarista szellemű cikkekkel reagált. A Károlyi-kormány külügyi államtitkárrá nevezte ki. A Tanácsköztársaság idején az írói direktórium tagja és az Írói Szakszervezet elnöke volt. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült. Bécsben, Rómában, Párizsban, majd Berlinben élt, végül Londonban telepedett le. Pályája második felében főleg filmforgatókönyvekkel ért el nagy sikereket. Ezeket eleinte USA-beli vállalkozások, később pedig a London Film Production számára írta, amelynek egyik alapítója és haláláig munkatársa volt. A polgári radikális szellemű irodalom és publicisztika kiváló képviselője. Írói pályakezdésére a naturalista irányzat hatása nyomta rá bélyegét. Feszült atmoszférájú novelláiban a korabeli polgári erkölcs ellentmondásait érzékelteti. Drámáiban a színházi közönség ízlésének tett engedmények már nemegyszer megtörik a társadalomkritika lendületét. – M. Harminc novella (Bp., 1906); Férfiak (színmű, Nemzeti Színház, 1909); A diadalmas asszony (r., Bp., 1910); Sárga liliom (színmű, Magyar Színház, 1910, filmforgatókönyv, 1914); Nyári zivatar. (r., Bp., 1911); Kunszállási emberek (elb., Vígszínház, 1912); Rablólovag (színmű, Magyar Színház, 1912); A cárnő (színmű, Nevnzeti Színház Bp., 1912); Tavaszi ünnep (színmű, Magyar Színház, 1913); Utolsó csók (színmű, Vígszínház, Bp., 1913); A szentlélek lovagja (r., Bp., 1914); A Serpolette (novellák, Bp., 1914); Don Juan három éjszakája (r., Bp., 1917); Hotel Imperial (színmű, Magyar Színház, 1917, filmforgatókönyv 1918, külföldön, 1926, 1935, 1943). A mélység lakói (r., Bp., 1917); A Molitor-ház (r., Bp., 1918); Francia négyes (vígjáték, Belvárosi Színház, 1919); Politikusok (színmű, Belvárosi Színház, 1920); A bazini zsidók (r., Bécs 1921); VIII. Henrik magánélete (filmforgatókönyv, külföldön, 1933); Kis Katalin (színmű, Vígszínház, 1946); Fölszállott a páva (színmű, Vígszínház, 1947): Szolgák országa (Válogatott novellák, az utószót írta: Lengyel Géza, Bp., 1957). – Irod. Schöpflin Aladár: B. L. (Nyugat, 1908); Supka Géza: B. L. (Huszadik Század, 1948. 5-6. sz); Kosztolányi Dezső: Írók, festők, tudósok (Bp., 1958).