Boros Mihály (Bp., 1934. máj. 12. – Szeged, 1986. nov. 24.): orvos, egyetemi tanár, az orvostudományok doktora (1985). Tanulmányait Szegeden végezte, ahol 1959-ben szerzett orvosi oklevelet. 1959-1969 között a Szegedi Orvostudományi Egy. (SZOTE) Kísérletes Sebészeti Intézetében, ill. az I. sz. Sebészeti Klinikán központi gyakornok, tudományos munkatárs, majd tanársegéd, 1969-ben adjunktus, 1974-től docens a klinikán, majd 1975-től a SZOTE Központi Aneszteziológiai Szolgálat szervezője és vezetője. 1982. nov.-től 1983. jún.-ig az egy. újonnan létrehozott Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetének megbízott vezetője, 1983-tól egy.-i tanár és az intézet ig.-ja. Fiatal sebészként a műtéti érzéstelenítéssel, altatással, a korszerű betegellátással kezdett foglalkozni. 1963-ban egyéves angliai tanulmányútján Wooler professzortól, majd 1972-ben másfél éves amerikai tanulmányútján Földes professzortól elsajátította a nyitott szívműtétek altatásának és intenzív kezelésének módszereit, ill. a műtéti érzéstelenítés során alkalmazott gyógyszerekkel való kísérletes, valamint klinikai-farmakológiai modern vizsgálóeljárásokat. Szegeden ő volt az első, aki nyitott szívműtétek altatását végezte. Több mint 100 tudományos közleményt írt sebészeti, haematológiai, aneszteziológiai és klinikai-farmakológiai témakörben. Ezek közül többet Markusovszky-díjjal jutalmaztak. Tagja. ill. vezetőségi tagja volt számos bel- és külföldi szakmai társaságnak, külföldi társaságok hívták tagjaik sorába. – Irod. Egy professzor halálára (Dél-magyarország, 1986. nov. 27.); In memoriam Dr. B. M. (Anaesthesiologia és Intensiv Therapia., 1987. 1. sz.).