Kezdőlap

Borsos Miklós (Nagyszeben, 1906. aug. 13.Bp., 1990. jan. 27.): szobrász, főiskolai tanár, Munkácsy-díjas (1954), Kossuth-díjas (1957), érdemes művész (1967), kiváló művész (1972). Isk.-it szülővárosában kezdte, 1922-től Győrött a bencés gimn.-ban folytatta. Itt kezdte el művészeti tanulmányait önképzés útján. Festőnek készült, első akvarelljét VI. gimnazista korában festette. A gimn.-ot nem fejezte be, aranyművességet és vésnökséget tanult. Sikertelen képzőművészeti főisk. felvételi után Firenzében készített rajzokat. Hazatérése után rövid ideig a Képzőművészeti Főisk.-a anatómiai ismereteket szerzett. Ebből az időből származnak tanulmányfejrajzai. Utána újbóli olaszo.-i és D-franciao.-i gyalogos vándorútjáról több száz rajzzal tért haza. Első kiállítása a Fränkel Szalonban volt (1931), a Nemzeti Szalonban (1932) a rajzok mellett már rézdomborítások is szerepeltek. 1933-ban Győrben feleségül vette Kéry Ilonát. 1940-től nagyobb méretű domborműveket készített (Alvó lovasok, Emberpár, Ember, Siratóasszonyok). Szobrainak első kiállításán (Tamás Galéria, 1941) ötven darabból álló kollekcióval szerepelt, köztük csiszolt márványok, női fejek, csiszolt bazaltok, ezüst domborítások. Tagja lett a KÚT-nak, itt állította ki 1943-ban a bazaltból faragott-csiszolt Egry fejet. Az Ernst Múz.-ban 1943 telén rendezett csoportos kiállításon bazaltszobrokkal, fejekkel, rézdomborításokkal szerepelt. 1945-ben Győrből Bp.-re költözött. Tagja lett a Művészeti Tanácsnak. 1946-tól az Iparművészeti Főisk. tanára volt, 1960-ban tanárságát idealistának és nacionalistának bélyegezve megszüntették. 1960-tól kapott rendszeres illusztrátori megbízásokat Illés Endrétől, a Szépirodalmi Könyvkiadó ig.-jától. Illusztrálta Arany János, Ady Endre, Illyés Gyula műveit, Babits Mihály Jónás könyvét stb. Éremművészettel 1947 óta foglalkozott, neves kortársait örökítette meg. Utolsó műve a Barcsay Jenő érem volt. A nyarakat tihanyi házában töltötte. 1965-ben rendezték meg tihanyi kiállítását, életmű kiállítása a Nemzeti Galériában volt 1976-ban. Nyolcvanadik születésnapja tiszteletéreaz OSZK-ban kiállításon mutatták be illusztrációit. 1959-ben elnyerte Carrara város szobrászati díját, a Premio Carrarát. 1966-ban sikeres résztvevője volt a Velencei Biennálénak. – Köztéren álló művei: Balatoni szél (Balatonfüred, móló); Anya gyermekével (Orsz. Reuma és Fizioterápiás Intézet); Bartók mellszobor (Zalaegerszeg); 0 kilométerkő (Bp., Clark Ádám tér). – Önmagáról vallotta Visszatértem félutamból (Bp., 1971); A toronyból (Bp., 1973) c. műveiben. – Irod. Koczogh Ákos: B. M. Tihanyban (Művészet, 1965. 10. sz.); Varga Mihály: Egy délután B. M.-sal (Forrás, 1970. 5. sz.); B. Kéry Ilona: Kertem (Bp., 1973); Sediansky János: B. M.-sal tihanyi kertjében (Kortárs, 1977. 2. sz.); Interjúk zenéről, színházról, művészetről, életről (A toronyból, Bp., 1979); Nádor Tamás: Ex libris B. M. (Új Irás, 1980. 2. sz.); Kenessei András: Kortársunk, a szobrász (Magy. Hírlap, 1981. aug. 13.); Bakonyi Péter: Karácsonyi Képeslapok (Élet és Irod., 1984. 51-52. sz.); B. M. nyolcvan éves (Kritika, 1986. 8. sz.); Székely András: B. M. köszöntése (Népszabadság, 1986. aug. 13.); Hajdú Éva: Interjú (Magy. Nemzet, 1986. aug. 13.); Ember Mária: Irodalom rajzokban. B. M. illusztrációi a Széchényi Könyvtárban (Magy. Nemzet, 1986. okt. 14.); Máriássy Judit: A nyolcvanadik kilométerkő (Élet és Irod., 1986. 33. sz.); Hegyi Béla: A megművelt kert (H. B.: Kimondva a kimondatlan, Bp., 1986); In memoriam B. M. (interjú 1986 őszén, riporter Eőri Szabó Zsolt, Műhely, 1990. 2. sz.); Megay László: Meghalt B. M. (Magy. Fórum, 1990. 5. sz.); L. Kovásznai Viktória: B. M. (Bp., 1990); Czigány György: B. M.-ról (Magy. Fórum, 1991. máj. 23.).-Szi. Kerék Imre: B. M. szobrai (versek, Műhely 1986. 4. sz.); Melocco Miklós: B. M. halálára (Hitel, 1990. 5. sz.); Bisztray Ádám: Egy B.-érem hátlapjára (vers, Új Írás, 1990. 7. sz.).