Kezdőlap

Böhm Károly (Besztercebánya, 1846. szept. 17.Kolozsvár, 1911. máj. 19.): filozófus, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1896, r. 1908). Pozsonyban, Göttingenben H. Lotze és H. Ritter tanítványaként, majd Tübingenben és Berlinben tanult. 1870-től a pozsonyi ev. líceumban, 1873-tól a bp.-i ev. gimn.-ban tanár, ugyanitt 1883-tól ig., 1896-tól a kolozsvári egy.-en a filozófia ny. r. tanára. 1881-ben megindította és négy éven át szerk. a Magyar Philosophiai Szemlét, amelybe számos értekezést, tanulmányt írt. Mint tanár nagy hatást gyakorolt, szinte filozófiai isk.-t teremtett (Tankó Béla, Bertók György, Varga Béla stb.). Szubjektív-idealista gondolkodó, egy időben Kant filozófiája és Comte pozitivizmusa hatott rá, majd egyre inkább Fichte követője lett. – F. m. Az ember és világa (I-III, Bp., Kolozsvár, 1883-1906, 1911-ben az MTA nagyjutalmát kapta érte); Kriticizmus és pozitivizmus (Magy. Philos. Szle, 1884); A pozitivista philozófia rendszere (Magy. Philos. Szle, 1885); A fil. propedeutika magyar gymnasiumainkban (Magy. Philos. Szle, 1889-90); Az értékelmélet feladata s alapproblémái (Bp., 1900; akadémiai székfoglaló); Logika (2. kiad., Bp., 1901); Tapasztalati lélektan (2. kiad., Bp., 1904); A megértés mint a megismerés középponti mozzanata (Bp., 1910.; akadémiai r. tagsági székfoglaló); B. K. összegyűjtött művei (L, Bp., 1913). – Irod. B. K. élete és munkássága. Emlékkv. (I-III. Besztercebánya, 1913); Bartók György: B. K. (Bp., 1928); B. K. ifjúkori önéletrajza (kiadta és bev. ellátta Joó Tibor, Szeged, 1930); Sándor Pál: Két magyar filozófus $. K. és Brandenstein Béla (Bp., 1944).