Kezdőlap

Dajka Margit, Dayka (Nagyvárad, 1907. okt. 13.Bp., 1986. máj. 24.): színésznő, Kossuth-díjas (1952), érdemes művész (1951), kiváló művész (1953) Lajtos Árpád felesége. Az I. világháború idején Nagyvárad utcáin újságot árult. Színpadon először kilenc évesen a liftes boyt játszotta a Nagyváradi Szigligeti Színházban a Sztambul rózsája c. operettben. Elvégezte Hetényi Elemérnek, a színház főrendezőjének magán-színiisk.-ját és a színház tagja lett. Hamarosan Kolozsvárra szerződtette Janovics Jenő, itt szubrett- és naiva-szerepeket játszott. Kolozsvárról Miskolcra szerződött, 1928-29-ben Szegeden játszott, majd a bp.-i Vígszínház szerződtette. Bemutatkozó szerepe itt Emőd Tamás-Török Rezső: Két lány az utcán Vica- szerepe volt, s egy csapásra meghódította a közönséget és a kritikát. Kezdetben naiva-szerepekben lépett föl, de gyakran játszotta a vígjátékok temperamentumos leányszerepeit is. 1936-1940-ben a Nemzeti Színház tagja volt. Ezután a főváros különböző színházaiban csak szerepekre szerződött. Az 1940-ben megnyílt Madách Színház nyitó darabjának, Móricz Zsigmond: Kismadár c. játékának főszerepét, Kis Erzsit hatalmas sikerrel alakította. 1943-ban a Magyar Színházban Hanna szerepét játszotta Hauptmann: Henschel fuvaros c. drámájában, a címszereplő Kiss Ferenc mellett. 1945 után különböző színházakban játszott, 1948-ban a Madách Színház tagja lett, majd a Petőfi, később a Thália Színházhoz szerződött. Korának előrehaladtával mindinkább drámai hősnő és anyaszerepeket játszott, de alakításaiból nem hiányzott a humor, a bölcsesség, és női vonzerejét mindvégig megőrizte. Legkiválóbb filmszerepe, Majmunka, Huszárik Zoltán Szinbád c. filmjéhez fűződik. SZOT-díjjal tüntették ki (1981). A Magy. Televízió portréfilmet sugárzott róla: Mestersége színész (riporter Molnár Gál Péter, 1984. jan. 25.). A ~ Margit Emlékkiállítást a FÉSZEK Művészklubban Szigethy Gábor nyitotta meg (1987). – F. sz. Stázi (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő); Iluska (Kacsóh Pongrác: János vitéz); Vica (Emőd-Török: Két lány az utcán); Kristóf Katica (Zuckmayer: címszerep); Katyusa (Tolsztoj: Feltámadás); Bese Anna (Kós Károly: Budai Nagy Antal); Hanna (Hauptmann: Henschel fuvaros); Natasa, majd Vaszilisza (Gorkij: Éjjeli menedékhely); Irina, majd Mása (Csehov: Három nővér); Murzaveckaja (Osztrovszkij: Farkasok és bárányok); Kabanova (Osztrovszkij: Vihar); Kamilla (Szigligeti Ede: Liliomfi); Dajka (Shakespeare: Romeo és Julia); Dulszka asszony (Zapolska: címszerep); Nagyasszony (Bródy Sándor: A tanítónő); Dulcinea (Vészi Endre: Don Quijote utolsó kalandja); Seresné (Fejes Endre: Rozsdatemető); Tótné (Örkény István: Tóték); Nagymama (Csiky Gergely: címszerep, MTV). – Irod. Sas György: D. M. albumából (sorozat, Film, Színház, Muzsika, 1980. júl. 26.-okt. 25.); Pécsi István: Négyszemközt D. M.-tal (Hevesi Szle, 1985. 4. sz.); Lukácsy Sándor: Elhunyt D. M. (Magy. Hírlap, 1986. máj. 27:); Antal Gábor: D. M. (Ország Világ, 1986. jún. 4.); Csurka István: D. M. néz bennünket (Film, Színház Muzsika, 1986. jún. 7.); Kőröspataki Kiss Sándor: D. M. halálára (Új Tükör, 1986. jún. 1.); Rapai Ágnes: Álom (Film, Színház, Muzsika, 1986. jún. 14.); Pályi András: „Csak egy ember”. D. M.-ról (Színház, 1986. 11 sz.); Stuber Andrea: D.-hagyaték (Színház, 1986. 11 sz.); Sivó Emil: Kedvenc – szerepkör nélkül (Vasárnapi Hírek, 1987. okt, 11.); Szigethy Gábor: D. M. utolsó mosolya (Színház, 1987. 11. sz.).