Kezdőlap

Dávid Ferenc (Kolozsvár, 1510 ?Déva, 1579. nov. 15.): az unitárius vallás megalapítója, a magyar reformáció egyik legsajátosabb és legeredetibb gondolkodója. Előbb Kolozsváron, majd Gyulafehérváron tanult. Innen ment Wittenbergbe (1545–48), a lutheranizmus szellemi központjába. Hazatérése után erazmista-lutheránus szellemben kezdte működését előbb Besztercén iskolaig.-ként, majd Péterfalván (Petres) mint plébános. 1553-ban Kolozsváron iskolaig. Hamarosan meghívta Nagyszeben, Kolozsvár, sőt Kassa is plébánosának, és ő némi ingadozás után szülővárosa meghívását fogadta el. 1557-ben, amikor az erdélyi lutheranizmus nemzetiségi alapon válik ketté, a magyarok püspöke. Közben 1553-ban bukkan fel Stancaro Ferenc olasz orvos Erdélyben formailag Krisztus istenségét védő, de alapjában a szentháromság gyökereit támadó eszméivel. Az új tanokkal szembeni eszmei védekezés vezére ekkor még ~ (Dialysis… Claudiopoli, 1555). 1557 körül ismerkedett meg Kálmáncsehi Sántha Mártonnal, a szakramentárius irány első erdélyi hirdetőjével, akinek eszméi megragadták újat kereső gondolkodását, és maga is szakramentárius lett. Valószínűleg 1560 körül ismerkedett meg Servet antitrinitárius gondolataival, majd 1564-ben, amikor János Zsigmond udvari papjává nevezte ki, szorosabb kapcsolatba került a fejedelem udvari orvosával, Blandrata Györggyel, az antitrinitárius eszmék képviselőjével. Elsősorban az ő hatására lett az antitrinitárius tanok híve. Az antitrinitarizmus a reformáció radikális szárnyának sajátos áramlata volt. A humanista valláskritikát fejlesztette tovább és végigvitte a kor filozófiai és tudományos színvonala által meghatározott kereten belül a lehetséges legvégső következtetésekig. ~ az antitrinitarizmus legradikálisabb gondolkodójává lett, megalapította annak legharcosabb irányzatát, az unitarizmust. Míg Servet csupán Krisztusnak mint Istennek az atyával való egylényegűségét tagadta, s Krisztus származtatott isteni voltát állította, ~ tagadta Krisztus istenségét. Ez lényegében deista álláspont volt, a 18. sz.-ban a felvilágosodás valláskritikája lényegében ezen a ponton folytatta a harcot a vallási eszmék ellen. ~ nagy sikerrel képviselte ezeket az eszméket hitvitákon és könyveiben (De falsa et vera … cognitione, Albae Juliae, 1567; Rövid Magyarázat … Albae Juliae, 1567, 1910-ben facsimile kiadás; Rövid Útmutatás … Albae Juliae, 1567; A szentírásnak fundamentumából vett magyarázat, Albae Juliae, 1568; A váradi disputátiónak előszámlálása… Kolozsvár, 1569; új, betűhű kiadása 1879; Az Egy ő magától való felséges Istenről… Kolozsvár, 1571 stb.). Az antitrinitárius tanokhoz gyakran anabaptista tendenciák is kapcsolódnak. ~ megnyerte eszméinek a fejedelmet és az udvart is. Az unitárius vallás helyzete megszilárdult, 1568-tól kezdődően tervszerű térítési propaganda indul meg vezetésével a hódoltsági területeken és a királyi M. o.-on is. Befolyása alatt a 16. sz. 70-es éveiben Erdély a radikális protestáns áramlatok iránti tolerancia szigetévé válik. ~ legjelentősebb politikai tette az 1568. évi vallásügyi törvény keresztülvitele, ebben valósággá válik a humanista tolerancia követelésének sok eleme. János Zsigmond halála (1571) után utóda, Báthori István, a kat. ellenreformáció támogatója harcot indított az antitrinitarizmus ellen. Az egymást követő törvények egyre inkább korlátozták ~ tevékenységét. A cenzúratatörvény megfosztotta a sajtótól, a hitviták betiltása, illetve két városra korlátozása a propaganda lehetőségétől. Az ún. innovációs törvény pedig minden hitbeli újítást megtiltott. Fokozatosan elszigetelődött saját táborában is. Az antitrinitárius irányzat vezetői, köztük Blandrata szembefordultak vele. 1579-ben az innovációs törvény alapján az ogy. életfogytiglani fogságra ítélte, s még abban az évben meghalt a dévai várbörtönben. Közvetlen utódai igyekeztek eszméit fenntartani, de az ogy. a közben unitárius nevet felvett egyházban is megtiltotta azok hirdetését. Ennek ellenére tanításainak utóélete igen jelentős. Eszméi hatottak a Karácsony György vezette parasztmozgalom ideológiájára. – Irod. Jakab Elek: D. F. emléke (Bp., 1879); Kiss Ernő: D. F. (Kolozsvár, 1910); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953); Pirnáth Antal: Die Ideologie der Siebenbürger Antitrinitarer (Bp., 1961); A magyar irodalom története (Szerk. Klaniczay Tibor, L, Bp., 1964); E. M. Wilbur: History of Unitarism (Harvard University Press, Tom. 2.).