Dienes Valéria, Geiger Valéria (Szekszárd, 1879. máj. 25. – Bp., 1978. jún. 8.): táncpedagógus, filozófus. Budapesten az Erzsébet Nőiskolában polgári iskolai matematikatanítónői oklevelet szerzett, a bp.-i tudományegy.-en matematikát és fizikát hallgatott (1904–05), filozófiából, matematikából és esztétikából doktorált (1905), s házasságot kötött ~ Pál matematikussal, akivel utóbb részt vett a Galilei Kör munkájában. Közös matematikai dolgozataikat hazai és francia szaklapok közölték. Önálló publikációként pszichológiai és filozófiai tanulmányai jelentek meg az Athenaeumban, a Huszadik Században és a Nyugatban. Egy.-i évei alatt a Zeneak.-n zongorázást és Koessler Jánostól zeneszerzést tanult. Férjével Párizsba ment, ahol nagy hatással volt rá Henri Bergson. Műveinek egyedüli m. fordítója lett s tanulmányt is írt róla (Bergson lélektana). Bergson mozdulatpszichológiai elméletének és a Duncan-testvérek mozgásművészeti tevékenységének hatására a tánccal kezdett foglalkozni: kialakította mozdulatművészeti rendszerét, melyet orkesztikának nevezett el. Hazatérve Bp.-en görög torna tanfolyamot indított (1912); megnyitotta Orkesztikai Iskoláját (1915). A Tanácsköztársaság idején tervezetet adott be a női testnevelés megreformálására. 1919 őszén emigrált; Bécsben tanított, majd Franciao.-ban R. Duncan munkatársa volt. Hazatérte után (1923) 1944-ig vezette Orkesztikai Iskoláját. A Hajnalvárás c. mozdulatdrámájával léptek fel először (1924), majd több művét adták elő, melyeket Bárdos Lajossal írt a misztériumjátékok mintájára. Az Aquinói Szt. Tamás Filozófiai Társaság tagjává választották (1927). 1929-től a Mozdulatkultúra Egyesület társelnöke volt; a m. filozófiai nyelv fejlesztéséért Baumgarten-díjat kapott (1934). Élete végéig élénk szellemi tevékenységet folytatott: többek között fordított Hume, Descartes, Locke, Berkeley, Teilhard de Chardin műveiből, valamint szemiotikával is foglalkozott. A Magyar Televízió portréfilmet készített róla (1977). – M. A zenei alkotás és hatás lélektanáról (Bp., 1906); A mai lélektan főbb irányai (Bp. 1914); Művészet és testedzés (Magy. Iparművészet, 1915. 7-8. sz.); Bergson filozófiájának alapgondolatai (Bp., 1929); A relatív kinetika alapvonásai (Tánctud. Tanulm. 1965-66. Bp., 1967); A mozdulatritmika alapvonalai (Táncművészeti Tanulm., 1969–70. Bp., 1970); A szimbolika fő problémái (Táncművészeti Ért., 1974. 1. sz.); Az embertest beszéde (Vigilia, 1977. 5. sz.). – Irod. Beszélgetés D. V.-val (Valóság, 1975. 8. sz.); Hegyi Béla: A Vigilia beszélgetése D. V.-val (Vigilia, 1977. 5. sz.); Vitányi Iván: D. V. (Táncművészet, 1978. 9. sz.); A század nagy tanúi (Bp., 1978).