Hallgass Jenő Zoltán (Baja, 1912. márc. 31. – Róma, 1980. dec. 28.): szobrász. Kisiparos család tizenötödik gyermeke volt. Telcs Edénél kezdte tanulmányait, majd az Iparműv. Isk. szobrász szakán Simay Imre és Ohmann Béla osztályában tanult. 1935-ben Ausztriában és Németo.-ban járt tanulmányúton. 1938-39-ben Firenzében az Accademia di Belle Arti növendéke volt. 1940-41-ben a bp.-i Képzőműv. Főisk.-a tanult, Kisfaludi Strobl Zsigmond irányítása alatt; majd ösztöndíjjal Rómában (1942-43), és diplomát szerzett az Accademia di Belle Artin. 1943-ban megnősült, Rómában telepedett le. 1946-ban Antonio Caggiano kardinális meghívására Argentínában számos nagyszabású egyházi megbízatást kapott. Jelentős közéleti tevékenysége is: a mendozai egy. kerámiaiskolájának ig.-ja, a Buenos Aires-i Közmunkaügyi Min. Nemzeti Műemlék Osztályának vezetője volt. 1965-ben betegen tért vissza Rómába. Műveiben a valóság ábrázolása összefonódik a szépségre, a humánumra való törekvéssel. A klasszikus hagyományok tisztelete mindvégig jellemezte szobrászatát. A plasztikák mellett a 40-es évek végétől készített domborműveket, majd kerámia- és zománccsempe-reliefeket, pályája végén pedig plaketteket, érmeket. Reliefjeit változatos fény-és színhatás jellemzi. Fontosabb egyéni kiállításai: Róma (1942, 1973, 1975); Bp. (1978); Baja (1978).– F. m. Anyaság (1946); Parasztasszony (1953); Keresztelő Szent János (1961); Opus (kerámiakompozíció, 1972); Pygmalion (rajzsorozat, 1973).– Irod. Vittorio Scorza: Eugenio Hallgas Le Arti Gennaio (Róma, 1974); S. M.: A művészek megszólalnak (Magy. Hírek, 1974. febr. 2.); Giuseppe Citro: Eugenio Hallgas Presenta (Róma, 1975).