Kezdőlap

Király György (Ómoravica, 1887. dec. 1.Bp., 1922. ápr. 25.): irodalomtörténész. A bp.-i egy.-en tanári és bölcsészdoktor diplomát szerzett. Katona Lajos és Riedl Frigyes tanítványa volt. Ezután mint reálisk. tanár működött Bp.-en. Az 1918-as forradalom után az iskolai reformbizottság egyik vezetője, 1919-ben a Tanácsköztársaság idején egy.-i tanár. A Tanácsköztársaság bukása után fegyelmi ítélettel megfosztották katedrájától. Nagyarányú irodalmi és műfordítói tevékenységet fejtett ki, a Nyugathoz csatlakozott, az újabb írókról (Kaffka Margit, Móricz Zsigmond) írt cikkeket, fordított Maupassant, Zola, Anatole France, Romain Rolland, Poe munkáiból. Több tanulmányban foglalkozott Mikes Kelemennel, bekapcsolódott abba a filológai munkába, amely a Thaly Kálmán-féle kuruc balladák hitelességét tisztázta, fontos forráskutatást végzett a m. irodalomba beszivárgott antik mondákkal kapcsolatban. Kiadta Heltai Gáspár fabuláit. Javaslatai alapján és szerkesztésében jelent meg a gyomai Kner-Kiadó két nevezetes sorozata: A Kner-Klasszikusok és a Monumenta Literarum (Gyoma, 1922) c. világirodalmi antológia. A polgári baloldal következetesen haladó szárnyához tartozott. 1919 utáni publicisztikai írásaiban élesen támadta a rendszer politikáját. – F. m. A kuruc balladák hitelességének kérdése (Bpesti Szle, 1915); A magyar ősköltészet (Bp., 1921). – Irod. Turóczi-Trostler József: K. Gy. emléke (Bp., 1922): A „Nyugat” K. Gy.-emlékszáma (1922. máj. 16.); A filológus kalandozásai: (Vál. és sajtó alá rendezte utószóval Kenyeres Ágnes, Bp., 1980).