Kezdőlap

Kniezsa István (Trsztena, 1898. dec. 1.Bp., 1965. márc. 15.): nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1939, r. 1947), Kossuth-díjas (1953). Tanulmányait 1924-től a bp.-i egy. bölcsészkarán végezte mint az Eötvös-kollégium tagja, 1928-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Utána 1930-ig Berlinben, 1930–31-ben és 1934–35-ben Lengyelo.-ban folytatott szlavisztikai tanulmányokat mint ösztöndíjas kutató. 1934-ben egy.-i magántanári képesítést szerzett, 1930–40-ben az OSZK tisztviselője. 1940. okt.-től a szlavisztika ny. r. tanára a kolozsvári, 1941-től a bp.-i egy. bölcsészkarán, a tanszék vezetője haláláig. Szerk. az Études Slaves et Roumaines (1948–49), majd a Studia Slavica (1955–) c. folyóiratot. 1953–59-ben a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke. A Suomalais-ugrilainen Seura (Helsinki) tagja. Tudományos munkássága a m. és szláv nyelvtudományra terjedt ki. A hely- és személynévkutatást főleg a mo.-i településtörténet szolgálatában művelte. Ezenkívül a magyar helyesírás történetével és a m. nyelv szláv elemeivel foglalkozott, ez utóbbi téren elért eredményeit összegező művének csak az első része jelent meg. – F. m. Pseudorumänen in Pannonien und in den Nordkarpathen (Bp., 1936); Magyarország népei a XI. században (Bp., 1938); Adalékok a magyar–szlovák nyelvhatár történetéhez (Bp., 1941); Kelet-magyarország helynevei (Bp., 1943); A párhuzamos helynévadás (Bp., 1944); A honfoglalás előtti szlávok nyelve a Dunántúlon (Bp., 1952);  Helyesírásunk története a könyvnyomtatás koráig (Bp., 1952); A magyar nyelv szláv jövevényszavai (I., Bp., 1955). – Irod. Hadrovics László: K. I. (hagy. Tud. 1965. 7–8. sz.); Kiss Lajos: K. I. 1898–1965 (Magy. Nyelvőr, 1965. 3. sz.); Ligeti Lajos–Bárczi Géza: K. I. (Magy. Nyelv, 1965. 2. sz.); Hadrovics László: Das Leben und Wirken von I. K. (Stud. slav. Hung. 1966. 1–4. sz.)