Kezdőlap

Koós Ferenc (Magyarrégen, 1828. okt. 18., a keresztelés napjaBrassó, 1905. nov. 21.): református lelkész, emlékiratíró. Szolgadiák a marosvásárhelyi Ref. Kollégiumban (1840–48). A szabadságharc után diák és köztanító Marosvásárhelyen. Részt vett a Makk-féle összeesküvésben (1851); letartóztatták, de szabadon engedték. Lelkész s a magyar ref. isk. tanítója Bukarestben (1855–69), lakása a szabadságharc bujdosóinak egyik menedékhelye volt. Kiadta és részben írta a Bukaresti Magyar Közlönyt (1860–61). Végigjárta a csángó falvak egy részét (1858), az egyházker., a falvak, a lélekszám s a használt egyházi nyelv szerint kimutatást készített róluk. Tanítóképzői tanár, az Erdélyi Magyarok Közművelődési Egyesülete (EMKE) brassói fiókjának elnöke (1885–94). Több társ., egylet, élete alkonyán a brassói m. szabadkőműves páholy tagja volt. Több ezer cikket, tudósítást, napi jegyzetet írt, cigány és román népmeséket, olasz elbeszéléseket fordított; V. Goldişsal tankönyvet írt az erdélyi román isk.-k számára (1903). Emlékiratai forrásértékűek. A két világháború között Koós Ferenc Kör néven működött a bukaresti m. egy.-i ifjúság segélyző és önképző egyesülete 1939-ig. – F. m. Cigány népdalok és mesék gyűjteménye (Brassó, 1903); Életem és emlékeim 1828-1890 (I-II., Brassó, 1890). – Irod. Beke György: K. F. (Bevezető K. F.: Életem és emlékeim c. kötethez, Bukarest, 1971).