Kezdőlap

Kovács Ágnes (Kolozsvár, 1918. okt. 31.Bp., 1990. jan. 30.): néprajztudós, Szentirmai Jenő költő leánya, Lengyel Dénes irodalomtörténész felesége. A bp.-i tudományegy.-en A kalotaszegi Ketesd mesekincse c. disszertációjával (1944) bölcsészdoktorátust nyert. 1943- ról a Kelet-Európai Tudományos Intézet, 1949-től a Néprajzi Múz. munkatársa volt. 1950-től mesegyűjtő munkát végzett a baranyai falvakba áttelepült moldvai csángók között, majd Szatmárban, Nógrádban, Szabolcsban végzett gyűjtőmunkát. Ortutay Gyula halála után (1978) átvette az Új Magyar Népköltési Gyűjtemény kiadását. Vezetésével és szerkesztésében készült a m. népmese-típuskatalógus, a mesék és mondák tipológiai meghatározása, melynek több kötetét ő állította össze. Elindítója volt az új gyermekfolklór kutatásnak. Népszerű és tudományos mesekiadványok fűződnek a nevéhez. Vezetője és fordítója volt az Európa Könyvkiadó Népek meséi c. sorozatának. Tanulmányai jelentek meg hazai és külföldi folyóiratokban. F. m. Icinke-picinke (népmesék, óvodásoknak, válogatta, szerk., Bp., 1986); A tűzmadár. Mesemagyarázat, szómagyarázó (Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág, Bp., 1987, 1989); Rózsafiú és tulipánleány. Kalotaszegi népmesék (összeáll., közzétette, Bp., 1987); A csodaszarvas, Mesemagyarázat, szómagyarázó (Benedek Elek: Magyar mese- és mondavilág, Bp., 1987, 1988); A fekete kisasszony, Mesemagyarázat, szómagyarázó (Bp., 1988, 1989); Bodrogkeresztúri mesék és mondák tipológiai meghatározása (a meséket és mondákat közzétette Dobos Ilona, Bp., 1988). – Irod. Dömötör Tekla: K. Á. köszöntése (műveinek bibliográfiája Illés Zsuzsától, Bp., 1978); Kriza Ildikó: In memoriam K. Á. (Népr. Hírek 1990. 3-4. sz.); Balassa Iván: K. Á. sírjánál (Népr. Hírek, 1990. 3-4 sz.); Karig Sára: Búcsú K. Á.-tól (Magy. Nemzet, 1990. febr. 26.).