Kezdőlap

Mészáros Vilma, B. (Bp., 1921. márc. 23.Bp., 1977. jan. 28.): irodalomtörténész, esztéta, az irodalomtudományok kandidátusa (1963). 1945-től 1950-ig elvégezte a m.-francia szakot a bp.-i egy.-en. Párizsi tanulmányút után 1950-ben az ELTE francia tanszékén tanársegéd. 1950 decemberétől a Kínai Népköztársaságban ösztöndíjjal tanult. Hazatérve aspiránsvezetője Lukács György volt, akinek esztétikája elhatározó fontosságú ösztönzést adott munkásságának. 1956 ápr.-ában a bp.-i ELTE világirodalmi tanszékére került. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán a Tudományos Diákköri Tanács elnöke volt. Oktatómunkájának középpontjában a 19. és 20. sz.-i világirodalom főirányai, a kritikai és szocialista realizmus problémái, a regény és a dráma fejlődéstörténeti kérdései álltak. Tudományos kutatásai főként a francia irodalomra vonatkoznak: A mai francia regény (Bp., 1966) c. műve az újabb francia nagyepika történetét Flaubert-től és Zolától Sarraute-ig és Robbe-Grillet-ig ábrázolja. Camus c. könyve (Bp., 1973) az író életművét követi nyomon. Utolsó összegező műve a 19. sz.-i francia realizmusról szól, s az MTA kiadásában készülő Világirodalomtörténet számára írta. Műfordításai: Lu Hszin: A-Q hiteles története (válogatás és előszó, Bp., 1956); Cao Jü: Pekingi emberek (utószó, Bp., 1961). – M. Egzisztencializmus és irodalom (Nagyvilág, 1958. 3. sz.); Jorge Semprun (A francia irodalom a XX. sz.-ban, Bp., 1974); Lukács György és a romantika (Helikon, 1975. 3–4. sz.). – Irod. Nagy Péter: B. M. V. (Nagyvilág, 1977. 4. sz.); Almási Miklós: B. M. V. (Kortárs, 1977. 4. sz.); Bikácsy Gergely: M. V. halálára (Élet és Irod., 1977. 7. sz.); K. L.: M. V. (Irodalomtörténet, 1977. 3. sz.).