Pongrácz Sándor (Bp., 1888. ápr. 21. – Bp., 1945. jan. 22.): zoológus. Egy.-i tanulmányait 1906-tól a bp.-i tudományegy. bölcsészkarán végezte. 1910-ben az MNM Állattárának munkatársa lett. 1913-ban doktorált, 1914-ben az Állattár segédőre, 1934-ben ig.-ja, 1937-ben (az 1934 után az MNM természettudományi osztályából szervezett) Orsz. Természettudományi Múz. (TTM) főig.-ja. 1930-ban a debreceni egy. m. tanára, 1931-ben c. ny. rk. tanára lett. A bp.-i hadműveletek következtében Budán vesztette életét. Haladó gondolkodású biológus volt, Haeckel követője. Pavlov eredményeire hivatkozva tanította a szerzett tulajdonságok öröklődését. Kezdetben az ősrovarok származását kutatta, őslénytannal és természetfilozófiával is foglalkozott. Később biológiai szintézisre törekedett. – F. m. Magyarország chrysopái alak- és rendszertani tekintetben (Bp., 1912); Die fossilen Insecten von Ungarn mit besonderer Rücksichtigung der Entwicklung der europäischen Insectenfauna (Ann. Mus. Nat. Hung., Bp., 1928); Die eozäne Insectenfauna des Geiseltales (Bp., 1934); Az ősködtől az emberig (Bp., 1936); Az állatfajok származása (Bp., 1942); Visszaemlékezés báró Fejéváry Gézára (Földtani Ért, 1942); A mindennapi élet biológiája (Bp., 1943). – Irod. Stohl Gábor: P. S. (Állattani Közl., 1946); Rapaics Raymund: A magyar biológia története (Bp., 1953); Boros István: Megemlékezés P. S.-ról (Állattani Közl. 1957).