Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. okt. 10. – Bp., 1927. ápr. 2.): r. k. püspök, egyházi szónok és író, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1909, r. 1920). 1881-ben szentelték pappá. 1884-ben Esztergomban a teológia, 1904-től a bp.-i egy.-en a dogmatika tanára. 1905-től székesfehérvári püspök. A mo.-i keresztényszocialista mozgalom egyik vezetője. Az ő nevéhez fűződik 1903-ban az első keresztényszocialista szervezetek megalapítása. 1916-ban javaslatot tett a hadviseltek földdel való jutalmazására. 1919-ben a székesfehérvári mozgalom vezére. 1920 – 22-ben ogy.-i képviselő, majd a Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjának elnöke. Hittudományi munkáiban a hagyományos neotomizmust a bergsonizmus irracionális elemeivel ötvözte, ami kihívta maga ellen az egyház kritikáját. A Kisfaludy Társ. tagja (1926). A szószéken kapott agyvérzés következtében halt meg. – M. Prohászka Ottokár összes műrvei (Sajtó alá rendezte Schütz Antal I – XXV., Bp., 1928 – 29). – Irod. Sík Sándor: Gárdonyi, Ady, P. (Bp., 1928); Schütz Antal: P. O. (Bpesti Szle, 1937); Balázs Béla. A klerikális reakció tevékenysége a fehérterror idején (Századok, 1950. 1 – 4. sz.); A klerikális reakció a Horthy-fasizmus támasza 1919 – 1930 (Szerk: Balázs Béla. Bp., 1953): Galántai József: Egyház és politika 1890 – 1918 (Bp., 1960); Kéri Elemér: Régi eszmék „modern” köpenyben. P. O. társadalomszemléletéről (Világosság, 1963. 3. sz.).