Kezdőlap

Reményi József (Kassa, 1887. jan. 23.Bp., 1977. dec. 25.): szobrász, érem- és plakettművész. Az Iparművészeti Isk.-n tanult 1902–1905 között, majd Telcs Ede műtermében ismerkedett meg az új francia éremstílussal, valamint Adolf von Hildebrand munkásságával, akivel személyes kapcsolatba került. 1907-ben egy pályázati jutalomból olaszo.-i utazást tett, majd 1909-ben Hildebrand javaslatára három hónapot töltött Georg Roemer müncheni műhelyében, ahol a klasszicizmussal és a szecesszióval ismerkedett meg. Itthon már sikere volt érmeivel és plakettjeivel (Kalotaszeg, 1908). 1919. ápr.-ban a tanácskormány az Iparművészeti Isk.-n a díszítőszobrászat tanárává nevezte ki Ferenczy Béni szobrász tanszékén. 1923–1943 között tanoncisk. tanár volt, 1928-tól 1943-ig az Iparművészeti Isk. érmészet tanszékén óraadó tanár. 1943-tól nyugdíjazásáig (1948) az Áll. Pénzverde művészeti vezetője. 1912-től szerepelt kiállításokon, egyéni bemutatkozása 1922-ben az Ernst Múz.-ban, 1960-ban a Műcsarnokban, majd 1972-ben az MNG-ben volt. Több bel- és külföldi elismerés, művészeti pályadíj tulajdonosa. Tevékenységét gazdag éremanyag képviseli az MNM-ben, plakettek és kisplasztikák az MNG-ben. Igen termékeny művész volt, közel 2000 érmet és plakettet mintázott. Mívesen cizellált, finom vonalvezetésű érmei, portrészobrai és aktjai a modern klasszicizmus jegyében készültek. Művészi indulását Emlékeim a Telcs műteremből c. írta meg (Művészet, 1970. 1. sz.). – Irod. Pogány Ö. Gábor: R. J. életművéről (Művészet, 1961. 2. sz.); Soós Gyula: R. J. éremművészete (Numizmatikai Közl., 1961-62); Csengeryné Nagy Zsuzsa: R. J. (Művészet, 1968. 3. sz.); Pogány Ö. Gábor: R. J. kiállítása a MNG-ban (Művészet, 1972. 4. sz.); L. Kovásznai Viktória: R. J. művészi pályája (Műv. tört. Ért., 1977.).