Kezdőlap

Szondi Lipót (Nyitra, 1893. márc. 11.Küsnacht, Svájc, 1986. jan. 27.): idegorvos, pszichiáter, a sorsanalízis, a Szondi-teszt megalkotója. Apjának egy szegény cipésznek második házasságából tizenkettedik gyerekként született. Ötéves korában került családjával Bp.-re, itt végezte középisk. tanulmányait. Orvos fivére hatására az orvosi hivatást választotta. Az I. világháborúban szanitéc, csapatorvos. Diplomájának megszerzése után az Apponyi Poliklinika Ranschburg Pál vezette pszichológiai laboratóriumának munkatársa volt. 1919-től pszichológiai, endokrinológiai magánpraxist folytatott. Tudományos kutatásai során alkattani, örökléstani és hormonális kérdésekkel foglalkozott. 1927-től a Gyógypedagógiai Tanárképző Főisk.-n pszichopatológiát oktatott, és vezette a főisk. kórtani és gyógytani laboratóriumát. A laboratóriumban folytatott széles körű családfakutatása alapozta meg sorsanalitikával kapcsolatos kutatásait. 1936-tól 1944-ig tartott a sorsanalízis első korszaka. Első sorspszichológiai közleménye (Analysis of Marriages) az Acta Psychologicában 1937-ben jelent meg. 1941-ben a zsidótörvény következtében elvesztette állását. 1944. júl. 30-án egy cionista mentőakció keretében, szervezett csoporttal elhagyta Mo.-ot majd 1944. dec. 7-én a Bergen Belsen-i táborból Svájcba került. Zürichben telepedett le véglegesen, itt építette ki maga körül a Szondi-kört. Pszichiátriai, pszichológiai praxist folytatott, továbbfejlesztette a Mo.-on megkezdett tudományos elméleti és gyakorlati kutatásait. 1947-ben megalapította a Kísérleti Ösztöndiagnosztikai és Sorsanalitikai Munkaközösséget, 1958-ban létrejött a Sorspszichológiai Nemzetközi Kutatási Központ, 1961-ben a Svájci Sorsanalitikus Gyógytársulat. 1969-ben egy sikeres sorsanalitikus terápia után a gyógyult páciens családjának adományából jött létre a Szondi Intézet (Stiftung-Szondi-Institut). 1981-ben a Sorbonne díszdoktorrá avatta. A zürichi Szondi Intézet Alapítvány 1987. jan. 17-én ünnepi ülésen emlékezett meg ~ ról. – M. A fogyatékos értelem (Bp., 1925); A családkutatás és ikerkutatás módszertani elemei (Kalocsa, 1935); Az ember meghatározása az ösztönök tapasztalati rendszerében (Bp., 1942); Az én kísérleti elemzése (Bp., 1943); Schicksalsanalyse (Basel, 1948); Lehrbuch der experimentellen Triebdiagnostik (I-III., Bern, 1948); Triebpathologie (Bern, 1952); „Ich-Analyse”. Die Grundlage zur Vereinigung der Tiefenpsychologie (Bern, 1956); Achicksalsanbalytische Therapie. Ein Lehrbuch der passiven und aktiven analytischen Psychotherapie (Bern-Stuttgart, 1963); Kain Gestalten des Bösen (Bern, 1969); Moses Antwort auf Kain (Bern, 1973); Die Triebentwischten (Bern, 1980); Die Triebvermischten (Bern, 1984); Káin a törvényszegő, Mózes a törvényalkotó (Mérei Vera fordítása, Bp., 1987).– Irod. Beszélgetés Sz. L.-tal (riporter Deák Judit, Magy. Pszichol. Szle, 1983. 5. sz.); Benedek István: Sz. L. emlékezete (Magy. Hírlap, 1986. febr. 21); Pressing Lajos: A Sz.-mítosz (Élet és Tudomány, 1986. 15. sz); Buda Béla: A sorselemző sorsa. Portréfilm Sz. L.-ról (Filmvilág, 1986. 10. sz); Huth Werner: Sz. L. élete és műve (ford. Mérei Vera, Magy. Nemzet, 1987. febr. 16); Hegedűs Géza: Lélek a mítoszban, mítosz a lélekben. Sz. L. kultúrfilozófiájáról (Világosság, 1988. 2. sz.); Vargha András: Sz. L. (tanulmány, Pszichol., Szle, 1988. 1., 2. sz.; 1989. 4. sz.); Találkozás 25 év után. Sz. L. és László Károly beszélgetése (Kapu, 1991. 2. sz.); Benedek István: Sz.-anekdotárium (Valóság, 1991. 2. sz.).