Kezdőlap

Tihanyi Lajos (Bp., 1885. okt. 19.Párizs, 1938. jún. m.): festő. Egy évig az Iparrajzisk., utána egy magánisk. növendéke volt. Több ízben ellátogatott Nagybányára. A Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) II. tárlatán állított ki először (1908), majd a Könyves Kálmán Rt. Új képek c. kiállításán szerepelt. A Nyolcak művészcsoport tagjaként részt vett azok 1911- és 1912-es kiállításán is. 1918-ban rendezte első kollektív kiállítását a Ma szalonjában. Művészetében a cézanne-i hagyományok folytatója, foglalkoztatta a kubizmus is, de ezzel egy időben az expresszionizmus is hatott rá. Pszichológiai érzékkel festett portréi O. Kokoschka képeivel rokonok (Önarckép, 1920). A m. szellemi élet több neves alakját festette meg expresszív jellemábrázolással (Ady Endre, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Kassák Lajos, Fülep Lajos stb.). Tájképeiben és csendéleteiben (Híd, 1922; Kaktuszos csendélet, 1922) a formák analízisével a képszerkesztés törvényeit kereste. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, 1924-től Párizsban élt, ahol nonfiguratív képeket festett. Kiállítása volt Bécsben, Berlinben és Párizsban. – Irod. Bölöni György: T. L. (Auróra, 1911. II.); Bölöni György: T. L. (Ma, 1918); Fülep Lajos: T. (Nyugat, 1918. II.); R. Desnos: T. (Paris, 1936); Bálint György: Egy kép alá (Pesti Napló, 1937. 236. sz.); Berény Róbert: T. L. (Magy. Műv. 1938); Kállai Ernő: Ludwig T. zum Gedächtniss (Forum, 1938); Passuth Krisztina: A Nyolcak festészete (Bp. 1967).