Kezdőlap

Trebitsch-Lincoln, Ignatius Timothy (Paks, 1879. ápr. 4.Sanghaj, Kína, 1943. okt. 7.): politikai kalandor. Jómódú kereskedő szülei rabbinak szánták. Beiratkozott a bp.-i színlak.-ra, majd beutazta Európát és az USA-t. Útjáról írt cikksorozatát az Egyetértés és a Közgazdasági Szemle közölte. Németo.-ban protestáns lelkészi fakultás hallgatója. Idő előtti nősülése miatt kizárták. Tanulmányait Kanadában, presbiteriánus hitre térve folytatta. 22 évesen pappá szentelték, s mint kiváló hitszónok hírnévre tett szert. Egy misszionárius-csoport vezetője lett. Anyagi okokból átlépett az anglikán egyházba és 1902-ben Angliába költözött. Néhány évig falusi lelkész, utána Londonban újságíró. 1910-ben beválasztották az alsóházba. Az I. világháború kitörése után cenzor és a hírszerzés tagjaként, a német titkosszolgálattal létesített kapcsolatai miatt menekülnie kellett. Amerikában leleplező cikksorozatot közölt az angol politika rejtelmeiről. Anglia kérésére elfogták, megszökött. Újabb letartóztatása után kiadták Angliának, ahol váltóhamisításért három évre bebörtönözték. 1919 szept.-ében Mo.-ra toloncolták. Németo.-ban a monarchista ellenforradalmi mozgalom egyik szervezője, Ludendorff közeli munkatársa lett. Diplomáciai megbízatásai során Bp.-en is tárgyalt Gömbős Gyulával, Eckhardt Tiborral és Prónay Pállal. 1920 márc.-ában a Kapp-puccs sajtófőnöke. A jobboldali puccskísérlet leverése után a magyar diplomáciai szolgálat segítségével Mo-.ra menekült, ahol Gömbös bújtatta. Utána az olasz fasisztákkal működött együtt. 1921-ben Kínába utazott. Vu Pei-fu tanácsadója és bizalmasa, majd átállt ellenlábasához, Csang Cso-lin marsallhoz. Újjászervezte a Kuomintang csendőrségét. Ceylonban buddhista szerzetes lett és vallásfilozófiai munkákat írt. Mikor idősebbik fiát 1925-ben gyilkosságért kivégezték, bosszút esküdött Anglia ellen. Kínában megszervezte az angolellenes propagandát. Amerikai lapokat tudósított Kínából. Állítólag szerepe volt 1929-ben Aman Ullah afganisztáni uralkodó megbuktatásában. Utóbb már mint Csao-Kung apát tett szert tekintélyre és a terjeszkedő japán politikát szolgálta. A japánok által megszállt Sanghajban temetésén több százezren vettek részt. – F. m. The Autobiography of an Adventurer (London, 1931); Der grösste Abenteurer des XX. Jahrhunderts (Zürich, 1931). – Irod. Imre Gyomai: Le plus grand aventurier du siècle (Paris, 1939); Frank László: Szélhámosok – Kalandorok (Bp., 1957).