Kezdőlap

Vitéz János (? , 1408 körülEsztergom, 1472. aug. 9.): humanista főpap és diplomata. Apja ~ János szlavóniai birtokos nemes, anyja révén a Hunyadi családdal állt rokonságban. A bécsi egy.-en tanult. Kancelláriai szolgálatát 1433-ban mint kancelláriai jegyző Zsigmond alatt kezdte. 1437-től 1453-ig kancelláriai protonotárius, Albert kir.-t elkísérte 1439-ben a török ellen Titelig, halála után Ulászló lengyel kir. mellé állt, tagja volt annak a küldöttségnek, mely a választás után Lengyelo.-ba ment. 1443 – 45-ben váradi prépost. A feudális anarchia és a várnai vereség (1444) hatása alatt Hunyadi diplomatája lett. Hunyadi segítségével 1445-től 1465-ig váradi püspök. Számtalan követségben vett részt, többször tárgyalt Frigyes császárral V. László kiadatása érdekében, ezek során lett barátja Piccolomini, a későbbi II. Pius pápa. Hunyadi gyermekeinek nevelje; elkísérte a rigómezei ütközetbe is Hunyadit (1448). 1453-tól 1464-ig titkos kancellár, egyre nagyobb befolyást gyakorolt püspökök kinevezésére, mély meggyőződéssel védte a m. államegyház érdekeit és a keresztény uralkodók közös törökellenes hadjáratának gondolatát. Az utóbbi érdekében 1454-ben a regensburgi birodalmi gyűlés előkészítése során (Fülöp burgundi herceggel) és 1455-ben Bécsújhelyen vezetett tárgyalásokat. Hunyadival és Szécsi Dénessel együtt ~ készítette elő az 1456-i keresztes hadjáratot. Hunyadi halálakor rá bízta fiait. A Hunyadiak és az V. László közti kiegyezésért és a belső rend helyreállításáért küzdött Cillei halála után is. Hunyadi Lászlóval együtt fogták el, budai házát kifosztották. Pápai közbelépésre Esztergomban Szécsi Dénesnél maradt két hónapig őrizetben, majd visszatért Váradra. V. László halálának hírére lázas tevékenységbe kezdett Mátyás megválasztása érdekében. Poděbradhoz ment, megegyezett vele Mátyás kiadatásában, megkötötte Mátyás és Podebrad Katalin házassági szerződését. ~ vezette azokat a tárgyalásokat Frigyes császárral, amelyek 1463-ban a korona visszaadásához vezettek. 1464-től, ill. 1465-től haláláig főés titkos kancellár, ill. esztergomi érsek. Szívvel-lélekkel támogatta Mátyás politikáját. 1470-ben azonban ellene fordult, mert a cseh háborút diplomáciailag megalapozatlannak tartotta. Ettől kezdve a török elleni háború ügyének háttérbe szorulása, személyi sérelmei (Váradi Péter kalocsai érsek volta, a kir. bizalma Beckensloer János iránt) és Mátyás központosító törekvései egyre inkább az ellenzék vezérévé és egy kir.-ellenes összeesküvés fejévé tették. Az összeesküvés célja Kázmér lengyel herceg meghívása a m. trónra. 1470-ben a kir. Veronai Gábor vetése alatt küldöttséget menesztett hozzá, majd amikor helyzete megszilárdult, elfogatta ~t és Visegrádon börtönbe vezette. 1472. ápr.-ban szabadult ki, de Beckensloer akkori egri püspök őrizete alatt maradt Esztergomban, az ország ügyeibe többé beleszólása nem volt. Esztergomban halt meg, sírköve ma is megvan. ~ a magyar humanizmus első nagy alakja. Levelezésben állt kora legkiválóbb európai tudósaival Váradi humanista köréhez tartozott Pier Paolo Vergerio, Podacataro Fülöp, Szanoki Gergely, unokaöccse: Janus Pannonius és leveleinek kiadója: Ivanics Pál főesperes. Hatalmas könyvtárt gyűjtött. Sokat foglalkozott csillagászattal és asztrológiával, Peuerbach György bécsi csillagász neki ajánlotta híres Váradi tábláit, szoros kapcsolatban állt Regiomontanusszal. A Pozsonyban működő rövid életű egy.-et ő szervezte meg saját költségén. A reneszánsz stílusát követő esztergomi építkezéseinek fényéről a máig látható romok tesznek tanúságot. – M. M. Johannis de Zredna…epistolae per Paulum de Iwanich…congestae (Scriptores Rerum Hungaricarum veteres ac genuini, ed. J., Schwandtner, II., Bécs, 1746); Zrednai Vitéz János politikai beszédei és Aeneas Sylvius Piccolomini Vitéz Jánoshoz intézett levelei 1453 – 1457 (Közrebocsátja Fraknói Vilmos, Bp., 1878). – Irod. Fraknói Vilmos: V. J. esztergomi érsek élete (Bp., 1879); Kardos Tibor: A magyarországi humanizmus kora (Bp., 1955); Mályusz Elemér: A magyar rendi állam Hunyadi korában (Századok, 1957); Prokopp Gyula: V. J. Esztergomban (Vigilia, 1965. 9. sz.).