Orosz próza- és drámaíró. Nyikolaj Vasziljevics Gogol 1809. április 1-én született a poltavai Velikije Szorocsinciben. Ukrajnai kozák kisnemesi családból származott. Édesapja tisztviselő volt, aki nyugdíjba vonulása után családjával vasziljevszkai birtokán telepedett le. Apja rajongott a színházért, és maga is írogatott ukrán nyelvű vígjátékokat és verseket. Nagy hatással volt Gogolra nagyapja, akitől rengeteg ukrán népmesét és történetet hallott. A szomszéd földbirtokos gyakran tartott műkedvelő színi előadásokat, melyen Gogol szülei, majd később Gogol is gyakran részt vett. Középiskolai tanulmányait Nyezsinben végezte. Már gimnáziumi évei alatt is lelkesedett a művészetért: írt, festett és színészkedett.

1828-ban Szentpétervárra költözött, ahol színész szeretett volna lenni, de nem járt sikerrel. 1829-ben európai utazást tett, járt Lübeckben, Travemündében és Hamburgban. Visszatérése után segédírnoki állást vállalt Szentpétervárott. A hivatalnoki munka egyhangúságát azonban nem tudta elviselni, ráadásul fizetéséből nem tudott megélni, állandóan nyomorgott. Először fizetéskiegészítésként kezdett írni. Első elbeszélése 1830-ban jelent meg. Hamarosan bekapcsolódott a pétervári irodalmi életbe, és megismerkedett Puskinnal is. Otthagyta állását, házitanítói állást vállalt, majd egy leánynevelő intézetben helyezkedett el történelemtanárként.

Első kötete, az Esték egy gyikanyai tanyán 1832-ben jelent meg. A kötet elbeszéléseiben költői módon dolgozza fel az ukrán hiedelmek és legendák világát, groteszk humorral ábrázolja az ukrán tájat annak történelmével, hagyományaival és szokásaival. Novelláiban a fantasztikus elemek természetes módon keverednek a hétköznapi valóság realitásával. A kötet hatalmas sikert aratott, Puskin is lelkesedett érte, és elintézte, hogy Gogolt 1834-ben kinevezték a szentpétervári egyetem középkori történeti tanszék adjunktusává. Gogol 1835-ben azonban otthagyta az egyetemet, hogy minden idejét az írásnak szentelhesse.

Következő ebeszélésköteteiben, a Mirgorodban (1835) és az Arabeszkiben (1835) Gogol egyre inkább a realista ábrázolásra törekedett. Novelláiban részben történelmi témákat dolgozott fel, részben szatirikus látásmóddal ábrázolta a mindennapi élet kisszerűségét. A Mirgorod legjelentősebb darabja a Tarasz Bulba, melyben az ukrán kozákok hősi múltját idézi fel. Az Arabeszkben láttak napvilágot kisember-novellái, az ún. pétervári elbeszélések. Kiemelkedik közülük az Az őrült naplója, melynek kisember főszereplője nem tudván elviselni a megaláztatást, elborult elmével olyan világot teremt, melyben ő a leghatalmasabb.

Abszurd történeteiben groteszk ábrázolásával a kisember szorongásait jelenítette meg. Ilyen az 1836-ban megjelent Az orr című elbeszélése is, melyben egy köztisztviselőnek leválik az orra, és önálló életet kezd élni. 1842-ben írta világhíres elbeszélését, a Köpönyeget. A tragikomikus novellában egy kisszerű világ kisszerű hivatalnokának, Akakij Akakijevicsnek ellopott köpönyege miatti hányattatásait ábrázolja.

Drámái közül legjelentősebb az 1836-ban született Revizor. A szatirikus vígjáték félreértéseken alapuló helyzetkomikumai során sorban feltárul a kisváros lakóinak züllöttsége, korruptsága, kisszerűsége. Az orosz életet leleplező drámája, melyből teljesen hiányoznak a pozitív hősök, felkavarta a közhangulatot, Gogol pedig a támadások elől inkább külföldre menekült. Németországi, svájci és franciaországi utazásai után, végül Rómában telepedett le.

1842-ben jelent meg Gogol főműve, a Holt lelkek című pikareszk regénye. A regény főhőse, a minden hájjal megkent szélhámos, Csicsikov trojkán utazza végig Oroszországot, hogy halott jobbágyok vásárlásával tegyen szert haszonra. A hazája kiábrándító, ijesztő állapotait leleplező mű olyannyira megrázta Oroszországot, hogy még Gogol is megrettent. Az ellene hangolódott közvélemény elől ismét külföldre távozott.

Gogol a következő években világnézeti válságon ment át. Vallási rajongás lett úrrá rajta, és még Jeruzsálembe is elzarándokolt. 1847-ben Válogatott leveleim című kötetében adta tudtul szellemi irányultságának megváltozását. Cár- és egyházhű nézetei miatt szembekerült felvilágosult barátaival. Önvád gyötörte a Holt lelkek-beli Oroszország lesújtó ábrázolásáért, ezért az eredetileg három részre tervezett mű második részében be akarta mutatni hazája jó oldalát. Munkájával azonban elégedetlen volt, súlyos melankólia lett rajta úrrá, és a kéziratot halála előtt nyolc nappal elégette.

1852. március 4-én halt meg Moszkvában.

Forrás: http://www.mkk.hu/szerzo.jsp?authorID=2107