Játéktörténelem helyett

Ha teljességre törekszem, e helyütt, könyvem legelején illene bemutatnom a játékok történetét, felvillantva egypár epizódot a kezdetektől napjainkig, esetleg valamiféle összefoglalót adni a játékok típusairól. A téma azonban akkora, mint a legnagyobb játékáruház lehet egy hangyának, önmagában kitenne egy vaskos kötetet. Én pedig most nem történelemkönyvet szeretnék írni, hanem valami egészen mást. (Hogy mit, arról kicsit később.)

Ezért csak találomra kotrok bele az előttem heverő irdatlan játékhalomba. A legelső játékok nincsenek benne, azok a múlt homályába vesznek. Bizonyos, hogy az ember előbb játszott, mint vált emberré, hiszen az állatok is játszanak. Kiskutyáimat is számtalanszor láttam megöllekesdi közben, amit úgy kell játszani, hogy ráugranak egymásra és addig birkóznak, amíg valamelyik le nem gyűri a másikat. Akkor szabályszerűen kivégzi, egy gyors rántással eltörve a gerincét. Aztán újra kezdik, és esetleg másodjára az előbbi áldozat győz.

A játék tehát eredetileg az életben előforduló valóságos cselekvések elpróbálgatása. A kölyökkutyák a vadászatra és az egymás közötti rangsort eldöntő verekedésekre készülnek föl biztonságos körülmények között - ettől csak költségeiben különbözik az, amikor a pilóták szimulátorban ülve gyakorolják a veszélyes helyzeteket, hogy ne valóságosan kelljen kockáztatni az életüket.

Később megjelentek bonyolultabb játékok is, amik azonban még mindig valamilyen allegorikus kapcsolatban állnak élethelyzetekkel. A sakk vagy az ulti nem valamilyen konkrét élethelyzetet szimulál, hanem az ember problémamegoldó képességét teszi próbára, s egyúttal alkalmazkodásból is levizsgáztat minket. Életünk során számtalanszor kell új és új szabályokhoz alkalmazkodni, amiben nem mindig leljük örömünket. Játék közben olyan szabályokhoz alkalmazkodunk, amiket önként vállaltunk, amikor elkezdtünk játszani.

Egy valóságos játékhalomban nem látszanának, de az előttem tornyosulóban ott vannak az eszköz nélküli játékok: az énekléssel, rigmusok mondásával egybekötött körbeállós játékok, a tánc is. Ott vannak a verbális játékok, a kérdezz-felelek, a barkochba, a szólánc. Ott van a töméntelen labda- és kártyajáték; egy valóságos halomban csak egy labdát és egy csomag kártyát látnék.

Egy valóságos játékhalomban nem játékokat, hanem játékok eszközeit látnám: játékszereket. Mert nem maga az eszköz a játék, hanem amit csinálunk vele. Az angol bölcsen külön szavakat használ ezekre: a játékszer, a játék eszköze toy; amit csinálunk vele, az a play; egy konkrét lefolytatott játékmenet, játszma a game.

A játékszerek halma kukoricacsuhéból és rongyból készült babákat éppúgy tartalmaz, mint fa, fém és műanyag építőjátékokat, számítógépprogramokat, modern elektronikus csodákat, dominót, karikát, labdát, csúzlit, kavicsokat, s még ki tudja, hány ötletes találmányt.

No meg könyveket. A játékoknak könyvtárnyi irodalma van. Gyerekkoromban megvolt nekem a Jó játék sorozat több kötete, Rodolfó Bűvészkönyve és még egy jó polcra való. Később megjelent a Kártyások könyve, még később az Internet Játékház.

Ezt a könyvet egy korábbi könyv ihlette. Talán tízéves lehettem, amikor megkaptam Zdzisław Nowak 50 táblás játék című könyvét, ami nagyon ügyes ötleten alapult. Akkora volt, mint egy becsületes méretű játéktábla, és négyzet alakú. Minden kinyitott oldalpár bal oldalán egy játék szabályleírását közölte, a jobb oldalán pedig a hozzá való játéktábla rajza állt. A könyvhöz mellékletként tartozott fél tucat perforált kartonlap, amikből több száz kis korongot lehetett kipattintani, a különféle játékokhoz való színezéssel, rajzolattal. A könyv tehát egyszerre nyújtott szabályismertetést és eszközöket a játékokhoz.

E régi ötlet elektronikus változatát tartod kezedben, nyájas Olvasó. Játékleírások és játékeszközök együtt - számítógépen.