Rainer Maria Rilke

Rainer Maria Rilke Prágában született 1875. december 4-én. Felmenői német nemesemberek és cseh jómódú polgárok voltak. Annak ellenére, hogy a katonai pálya egyáltalán nem vonzotta, apja beíratta a Sankt Pölten-i katonai iskolába. A gyenge testalkatú, érzékeny tizenegy éves fiú nem tudott beilleszkedni ebbe a rideg környezetbe, s az itt eltöltött évekre élete végéig undorodva gondolt vissza. Innen Linzbe került a kereskedelmi középiskolába, majd visszatért Prágába, ahol jogot tanult, majd Münchenben egy évig művészettörténetet. 1897-ben mint bölcsészhallgató került Berlinbe, de tanulmányait hamarosan abbahagyta. Életútjában, országról országra vándorlásában a 20. század eleji közép-európai polgárság nyugtalansága, magakeresése kap szinte szimbolikus értelmet.

Müncheni tartózkodása alatt ismerte meg Lou Andreas Salomét, egy nála 15 évvel idősebb hölgyet, aki élete végéig nagy hatással volt rá. Az a nem egészen két év, amíg együtt éltek, Rilke számára a költői-írói út megtalálását jelentette. A századfordulón Saloméval két ízben jártak Oroszországban, s ez az utazás döntő jelentőségű volt a szárnyait bontogató Rilke költészetében, egyéni hangja, sajátos miszticizmusa ekkor alakult ki. Az Imádságos könyv első két része (A szerzetesi élet könyve és A zarándoklás könyve) oroszországi útjain szerzett élményeinek lecsapódása: misztikus istenkeresés, az ember és felfoghatatlan viszonyának lírai megfogalmazása.

1901-ben feleségül vette Clara Westhoffot, egy brémai szobrásznőt, s ez év végén született meg egyetlen gyermekük, Ruth Rilke. Felesége mellett fordult érdeklődése a szobrászművészet felé. 1902-ben megbízást kapott egy August Rodinról szóló könyv megírására, ezért Párizsba utazott, ahol egy ideig a neves szobrász titkára volt. Máig felülmúlhatatlan tanulmányában kitűnő művészi arcképet írt a nagy szobrászról.

Az első világháború kezdetén behívták katonai szolgálatra. Mivel a kistermetű, vékony és beteges külsejű férfi nem volt alkalmas a hadszíntéri harcra, ezért Bécsben egy katonai levéltári szolgálatba sorozták be. Hamarosan azonban sikerült betegségre hivatkozva leszereltetnie magát. Az események mély belső válságba taszították, ennek következtében költői munkássága a háborús évek alatt szinte teljesen megszakadt. Az első világháború után Svájcban telepedett le. Néhány viszonylagos nyugodt év után, ötvenegy éves korában, 1926. december 29-én hunyt el fehérvérűségben.

Versgyűjteményeinek legismertebb darabjai az Imádságos könyvben, a Duinói elégiákban és a Szonettek Orfeuszhoz című könyvekben találhatók. Formailag tökéletes, hangulatilag olykor misztikus verseiben és prózakölteményeiben a modern polgárember magányosságát, félelmeit fejezte ki a leghatásosabban. Aki a mai ember vallásos vívódását figyeli és próbálja megérteni, Rilke verseiben nagyon sok döbbenetesen mély, őszinte vallomást talál. Életrajzírói szerint tudatosan vallástalan volt, és mégis ennek a vallástalanul vallásos költőnek "szinte egyetlen verse nincs, amelynek főproblémája valamiképpen ne az istenkeresés, ne az Isten utáni vágy, ne az embernek világon, végességén túllépni akaró (és túllépő) szellemi kalandja volna."

Szabó Judit
Forrás: http://www.tippnet.co.yu/Media/Hitelet/39.12/10.html