Sokáig hitték és talán még ma is sokan hiszik, hogy Shakespeare olyan nagy író, akit csak beavatottak érthetnek igazán. Pedig Shakespeare még ennél is nagyobb: egyszerű emberek, sőt gyerekek is érthetik és élvezhetik. Ez a gondolat vezethette a múlt század elején Charles Lamb angol írót és Mary nővérét, amikor mesévé oldották gyerekek számára a drámaíró húsz művét, a vígjátékokat, a regényes színműveket és a tragédiák legjavát. A mű ifjú olvasója azonban ne feledkezzék meg arról hogy nem Shakespeare-darabok kivonatát olvassa, hanem Shakespeare harminchat darabja közül húsznak a feldolgozását. Meséket, amelyeket A vihar, a Szentivánéji álom, a Téli rege, a Sok hűhó semmiért, az Ahogy tetszik, A két veronai ifjú, A velencei kalmár, a Cymbeline, A makrancos hölgy, a Tévedések vígjátéka, a Minden jó, ha a vége jó, a Szeget szeggel, a Vízkereszt, vagy amit akartok ihletett. E történetekben csak a drámák cselekménye elevenedik meg. A kiegészítő jelenetekkel, s azok szereplőivel már nem találkozhatnak az olvasók. Ám e mesékbe a tragikus sorsú testvérpár ahol csak lehetett beleszőtte Shakespeare sorait - épp ezáltal készítve elő az eredeti alkotásokkal való találkozást. Képet alkothat az ifjúság arról is, miként tolmácsolták a magyar irodalom halhatatlanjai - köztük Arany János - Shakespeare remekeit. A Lamb-meséket (sorukban szerepel még a Lear-király, a Hamlet, dán királyfi, a Macbeth, az Athéni Timon, a Rómeó és Júlia, az Othello, a Pericles, Tyrus fejedelme) Vas István fordításában át- meg átszövik e fordítók művészi erejű képei is.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu