Stendhal
(igazi nevén Marie-Henri Beyle)
(1783, Grenoble - 1842, Párizs)

Francia író. Párizsban telepedik le 1821-ben, majd Napóleon katonájaként Itáliába kerül, majd részt vesz az oroszországi és a németországi hadjáratban. 1811-21 között Milánóban élt itt írta első zene- és festészettörténeti műveit. 1830-ban kinevezték konzulnak Triesztbe, majd Civita Vecchiába.

Stendhal életében nem volt népszerű író, rejtőzködő stílusa nem engedte magához az olvasók széles körét, a beavatottakhoz, "a boldog kevesekhez" szólt. A romantika kritikai változatát képviselte. Hőse kettős arculata az énkultusz és az éntudat, a hiúság, az önzés és a vágyakozás kettősségébol fakad.

Főbb művei: Racine és Shakespeare (1823), Vörös és fekete (1830), Pármai kolostor (1839), Napló (1888), Egoista emlékezések (1892), Vörös és fehér (1894).

Forrás: http://www.berze-nagy.sulinet.hu/stilus/realizmus/stendhal.htm