Életrajz

Angol regényíró, publicista. Herbert George Wells 1866. szeptember 21-én született a Kent megyei Bromleyben. Apja profi krikettjátékos és üzlettulajdonos volt. Anyja, mielőtt férjhez ment volna, cselédlány, később házvezetőnő volt. Wells meglehetősen magányosan nőtt fel: bátyjai jóval idősebbek voltak, anyja pedig nem szívesen engedte idegen gyerekekkel barátkozni. Már kiskorában rajongott az irodalomért. Szüleinek nem sok könyve volt, de titokban azoknak a házaknak a könyvtárait bújta, ahol anyja házvezetőnőként dolgozott. Mikor tizenhárom éves volt, apja üzlete tönkrement, ezért félbe kellett szakítania iskolai tanulmányait. A következő három évben különböző helyeken inaskodott: volt rőfössegéd és drogistatanuló. Tizenhét éves korától egy középiskolában tanított alsóbb évfolyamú gyerekeket, közben esténként tanult, hogy egyetemre kerülhessen.

1884-ben egy ösztöndíj segítségével a londoni Normal School of Science hallgatója lett, ahol a híres T. H. Huxley professzornál biológiát hallgatott. Emelet foglalkozott fizikával és geológiával is. Habár nagyon érdekelte a tudomány, a nők és az irodalom iránti szenvedélye a tanulás rovására ment, és 1887-ben félbehagyta tanulmányait. A következő években különböző magániskolákban tanított, szaktárgyai mellett angolt és rajzot is. Végül 1890-ben kitüntetéssel szerzett diplomát zoológiából.

1891-ben feleségül vette gyönyörű és fiatal unokatestvérét, Isabelt. Londonban telepedtek le, Wells továbbra is tanított, de emellett, megkezdte irodalmi karrierjét is, egyelőre újságíróként a londoni Pall Mall Gazette-nél. 1893-tól kizárólag írásaiból élt. Wells hamar ráunt feleségére, ezért hamarosan szeretőket kezdett tartani. 1894-ben elhagyta Isabelt egy tanítványáért, Amy Catherine Robinsszért, akivel egy évvel később össze is házasodtak. Boldog kapcsolatuk termékenyítőleg hatott írói karrierjére, Wells a következő években egymás után jelentette meg jobbnál-jobb regényeit.

Korai tudományos-fantasztikus regényei a tudományos fejlődés veszélyeire hívták fel a figyelmet. Első regénye, az angliai osztálykülönbségeket parodizáló Az időgép 1895-ben látott napvilágot. A regény főhőse az időgépet feltaláló, Hillyer a jövőben két ellenséges, gyilkos emberi fajt talál. A regény végkicsengése, hogy az emberiség fejlődése, a tökéletes társadalom csak ábránd. A következő évben megjelent Dr. Moreau szigete című regényében Wells szintén a fejlődés veszélyeire világít rá: Dr. Moreau emberek és állatok keresztezésével kísérletezik, szigete telis-tele van szörnyszülöttekkel. Az 1897-ben megjelent A láthatatlan ember című regényének zseniális, de őrült tudósa, John Griffin szintén rosszra használja a tudományt: felfedezésével rettegésben tartja környezetét

Wells ugyancsak a jövő veszélyeire figyelmeztet az 1898-ban megjelent Világok harca című regényében, melyben a Föld marslakók általi kolonizációját jövendöli meg. A regényből készült híres-hírhedt Orson Welles rádiójáték 1938-ban igazi tömeghisztériát és pánikhangulatot okozott az Egyesült Államokban.

A nőcsábász Wells 1903-ban, második fia születése után elhagyta feleségét. Többé nem házasodott meg, és nem állapodott meg egyetlen nő mellett sem. A szexuális forradalom egyik első harcosává vált: úgy érezte, hogy a viktoriánus társadalom erkölcsi normái megfojtják az egyént, és saját normákat alakított ki. Belépett az új utakat kereső szocialista Fábiánus Társaságba. Útjaik azonban hamarosan elváltak, miután két fábiánus társa lányát is elcsábította. Amber Reevesszel való kapcsolata ihlette a szexuális felszabadulásról írt Anna Veronika (1909) című regényét. Reevesszel való kapcsolatával egyidőben viszonyt folytatott egy fiatal újságírónővel, Rebecca Westtel is, akitől Anthony nevű fia született.

A századforduló után érdeklődése a társadalmi problémák felé fordult: Kipps, egy jámbor lélek története (1905), Tono-Bungay (1909), Mr. Polly lázadása (1910), Anna Veronika (1909). Az első világháborút elítélte. Mr. Birtling (1916), Mr. Blettsworthy a kannibálok szigetén (1928) című művei az értelmetlen háború feletti felháborodásból születtek. Az első világháború után számos tanulmányt írt arról, hogyan kellene megszervezni az új társadalmat (A civilizáció megmentése, 1922; Új világ a régi helyén, 1924). Járt a Szovjetunióban, találkozott Leninnel és Sztálinnal is. A marxizmust azonban csak mint a tőkés rend kritikáját ismerte el, az új társadalom felépítésére kialakította saját ún. konstruktív szocializmusát. Elképzeléseit mérsékelt reformok útján látta megvalósíthatónak. Figyelme egyre inkább a politika felé fordult, a húszas évek elején munkáspárti parlamenti képviselő lett. Roosevelt enökkel való találkozása után a jövő letéteményesét egyre inkább az Egyesült Államokban látta.

A második világháború, így a bombázások alatt is végig Londonban maradt. A második világháború az emberiség jövőjét illetően pesszimizmussal, kétségbeeséssel töltötte el, melynek utolsó művében, az 1945-ben megjelent The Mind at the End of its Tether (Az ész a csőd szélén) című tanulmányában adott hangot. 1946. augusztus 13-án halt meg Londonban.

Forrás: UHU könyváruház
http://www.uhu.hu