Olasznyár - Populus italica 214
Populus X euramericana (Dode)
Guinier cv. I. 214
29.
ábra
a) levél, b) téli hajtás
Jelentősége: Rendkívül gyors növekedése miatt az 50-es évektől kezdve Európa-szerte nagyon terjesztették. A virginiai- vagy szögletesnyár és a feketenyár természetes kereszteződéséből származott.
Alakja: Elsőrendű, hatalmas fává nő meg. Törzse nyúlánk, kissé görbült. Koronája laza és erős ágakra bomló.
Kérge: Sima, barnásszürke, sűrűn paraszemölcsös.
Rügyei: Aprók, ághoz simulnak, barnák.
Hajtása: Vörösbarna, csavarodottan szögletes.
Levelei: Feltűnően nagyok, háromszögletűek, csúcsuk hirtelen kihegyesedő, piros nyelű. A hajtásvégeken a levelek fakadás után, de gyakran később is aranysárga színűek. Késő ősszel hullanak le.
Virágai tömör füzéreket alkotnak. Csak nővirágokat fejleszt (29. ábra).
Növekedése rendkívül gyors, dugványról szaporítható. 7-8 éves korában elérheti a 20-25 m-es magasságot és a 30-35 cm-es mellmagassági átmérőt. Olaszországban főleg sorfaként termesztik. Eleinte szakembereink úgy vélték, hogy az olasznyár nemcsak gyors növekedésénél fogva, hanem kisebb termőhelyi igénye és ellenállósága miatt is ki fogja szorítani a magyar erdőkből a korai és az óriásnyárat. Rövid rostú és ritka szövetű fája azonban kisebb értékű, mint az előbbieké.
- vissza -