Bevezetés

Ez a tanulmány ötvennégy év és két hónap madártani megfigyeléseit összegezi, 1932. július 1-től, 1986. augusztus 31-ig és felöleli a XX. században közölt irodalmi adatokat.

Kisdiák koromban kezdtem a madarak iránt érdeklődni, és utánuk járni. Az első évekből csak szórványos feljegyzéseim maradtak. 1937 január 1-től kezdve részletes naplót vezettem megfigyeléseimről. A naplók a napok egymásutánjának sorrendjében őrizték meg az egyes fajok adatait. A feldolgozásnál ezeket nyilvántartó lapokra kellett átvinni. Minden faj külön kartotékot kapott és erre időrendi sorrendben rákerültek a naplóból, a fajra vonatkozó összes adatok.

A nyilvántartó lapok segítségével percek alatt megállapítható, hogy egy madárfaj az eltelt fél évszázad alatt, hol, mikor, és milyen számban mutatkozott határunkon.

A kartoték a ritka madaraknál egyetlen oldalból, néha csak egyetlen bejegyzésből áll, a gyakori fajoknál húsz oldalt is kitesz.

Az ilyen módon feldolgozott saját megfigyeléseimet egészítik ki az irodalomból származó adatok.

Ez utóbbiak elsősorban vadászok közlései. Dr. Gaál Mihály orvos, Ujvárosy István földbirtokos, Kövér Elek malomtulajdonos és fia Kövér Balázs tapasztalt és lelkes vadászok voltak, akik nyitott szemmel járták a határt és felfigyeltek sok érdekes madárfajra is. A Madártani Intézethez küldött jelentéseik, sajnos, rövidek, szórványosak, de így is sok értékes adatot tartalmaznak.

Szomjas László szabolcsmegyei földbirtokos - aki csak a Hortobágyra utaztában fordult meg határunkon - és Dr. Radó András állatorvos, aki a harmincas években sokáig a városban élt, már kiváló képzettségű ornitológusok voltak, akiknek adatai országos jelentőségűek. Nagy kár, hogy rendkívül gazdag észleléseikből alig jutott valami a nyilvánosság elé.

Saját fejlődésemre nagy hatással volt Bársony György rendőr-felügyelő, aki a harmincas évek derekán került Hajdúböszörménybe. Akkor már másfél évtizede rendes megfigyelője volt a Madártani Intézetnek, tevékeny, szorgalmas, lelkes ember, aki a fiatalok támogatását természetes kötelességének tekintette. Elméleti előrehaladásomat segítette könyveinek kölcsönadásával. Az ő révén ismerhettem meg Chernel István alapvető munkásságát, Madarász Gyula, Lakatos Károly műveit, az AQUILA folyóirat évfolyamait. Gyakorlati képzésemre is gondot fordított, elvitt magával vadászataira, foglyok hálós befogására és órákon át magyarázta nekem a madarak szokásait és viselkedését.

Az összes szakkönyvek közül Herman Ottónak "A madarak hasznáról és káráról" c. műve volt rám legnagyobb hatással. Horváth Albert gimnáziumi természetrajz tanárom elsősorban botanikus volt, aki diákjait ösztönözte növények gyűjtésére. E növénygyűjtő útjaim során ismertem meg igazán az erdőt, a szabad természetet és szerettem meg még jobban a madarakat.

Dr. Nagy Jenő debreceni gimnáziumi tanár, a Tiszántúli Madárvédő Egyesület ügyvezető elnöke is sokat segített. Biztatott helyi madárvédő egyesület szervezésére, a megalakult egyesület tagjait erdei kirándulásokra vitte, a madarak hangjait, életét ismertette.

A Madártani Intézettel 1937-ben kerültem kapcsolatba és sűrű levelezésünk évtizedeken keresztül tartott. Dr. Vertse Albert válaszolt leveleimre. Később, amikor személyesen megismert barátságába fogadott. Többször megfordultam nála a Madártani Intézet Herman Ottó úti nagyszerű székházában, ahol találkozhattam Schenk Jakab igazgatóval - Herman Ottó tanítványával és sok éven át munkatársával -, Dr. Vasvári Miklóssal, Dr. Keve Andrással, Dr. Udvardy Miklóssal, Warga Kálmánnal. Dr. Vertse Albert és Dr. Keve András halálukig hűséges támogatóim maradtak, mindig segítettek. Bennük igazi jóakaróimat veszítettem el.

Ahogy szaporodtak a madárbarátok és megfigyelők, szükségessé vált egy országos egyesületbe összetömörítésük. A Magyar Madártani Egyesület szervező bizottságának tagja és az egyesületnek is alapító tagja voltam.

Külföldi ornitológusokkal főleg a Hortobágyon működtem együtt, akiket - a Nemzeti Park megalakulása előtti időkben - a Madártani Intézet megbízásából vezettem. Első helyen Jules Philippona és Mr. Tom Lebret holland vadlúdkutatókat említem, akikkel éveken át gyakorta jártuk a pusztát. Megismerhettem Gerhard Creutzot, a Német Demokratikus Köztársaság nagy tudósát és Paul Géroudet svájci ornitológust. De belga, olasz, és angol madarászoknak is voltam útitársa.

Hazai szakfolyóiratokban sorozatosan beszámoltam érdekesebb megfigyeléseimről. A budapesti rádióban 1940-48 között tizenhat madártani tárgyú előadásom hangzott el.

Szülővárosom, Hajdúböszörmény kutatásában nagy segítséget nyújtottak a 30-as, 40-es években kortársaim, Gaál Sándor, később egyik nagy termelőszövetkezetünk állami díjas elnöke és Molnár Zoltán, később Szarvason gimnáziumi tanár. Hármasban jártuk sok éveken át a város határát, figyeltük, gyűrűztük és védtük a madarakat. Ezúton is megköszönöm, hogy munkámhoz számos értékes feljegyzésüket rendelkezésemre bocsátották.

Köszönet az élőknek, tisztelet a halottaknak.

Művemben előbb sorra veszem a madarak élőhelyeit (ÁLTALÁNOS RÉSZ), majd a Hajdúböszörményben előfordult összes madarakat (RENDSZERTANI RÉSZ). Az élőhelyeknél megemlítem a tájegység legjellemzőbb állat- és növényfajait. Ezek közé azonban csak a legfeltűnőbbeket vettem fel. Felsorolásuk tehát nem azt jelenti, hogy azon a tájon más állat, vagy növény nem él.

A forrásmunkákra való hivatkozást a szövegrész után, zárójelbe tett szám jelzi. A források számsorrendben a tanulmány végén olvashatók.

A térképvázlatokat és a fényképeket én készítettem.