A XIX. századi nagy portugál realista író, Eça de Queirós kései regényében egy civilizációtól megcsömörlött fiatal portugál nemes tér vissza ősei földjére, Észak-Portugália hegyei közé. A gunyoros hangvételű művet a portugál kritika sokáig úgy értelmezte, mint a "nagy visszatérés" regényét, amelyben a portugál közállaptokat egykor indulatosan ostorozó író megbékél hazájával, és fölfedezi szülőföldje örök értékeit, patriarchális nyugalmát. A harcosan realista regények, mint a magyarul már megjelent Amaro atya bűne és A főváros, majd a XIX. századi Portugália roppant tablóját festő Maia-család után - amelynek megjelentetését ugyancsak tervezi kiadónk - ez a regény az elmaradott Portugáliával elégedetlen fiatal nemzedék kritikája, és egyben az író önkritikája is. A fejlett Európa bűvöletében szülőföldjüket elhagyó portugál világpolgárok élete célok és eszmények híján puszta létezéssé sivárosul a civilizált világ központjában, és létezésüknek talán csak úgy adhatnak értelmet, ha visszatérnek a gyökereikhez, és a hagyományokkal, szűkebb környezetükkel összhangban élnek és munkálkodnak.