Bevezetés

Az Apolló-expedíciók óta a közvélemény a Holdat már nem tartja igazán érdekes égitestnek. Akkoriban úgy tűnt, már mindent megtudtunk róla, amit csak meg lehet. 1969 és 1972 között hat űrhajóval, (Apolló-11, -12, -14, -15, -16, -17) 12 ember járt a bolygón. Összesen kb. 300 órányi időt töltöttek ott, különféle vizsgálatokat végeztek, több, mint 100 km-nyi utat tettek meg és csaknem 400 kg holdkőzetet gyűjtöttek (Almár-Horváth, 1981).

Az űrszondák és űrhajók közeli fotói alapján a Hold felszínéről a korábbinál jóval részletesebb térképek készültek, amelyeken most már a Földről nem látható túlsó oldala is szerepelt. A belsejéről is sikerült hozzávetőleges képet alkotni az otthagyott szeizmométerek segítségével.

Az eredmények elég lehangolóak voltak. Már azelőtt is köztudott volt, hogy a Hold száraz, halott bolygó, felszínének legnagyobb része kietlen sivataghoz hasonlít, amelyet itt-ott meteoritkráterek, sima medencék vagy hegyláncok szakítanak meg. Légköre, folyékony vize, sőt, valódi talaja sincs, ezért élőlények léte sem valószínű. Az újabb, alaposabb megfigyelések jórészt csak ezt erősítették meg. A tudósok is többet vártak az expedícióktól, legalábbis magának a Holdnak a keletkezését és történetét szerették volna kideríteni; egyes ambíciózusabb elképzelések szerint a visszahozott kőzetmintákból rekonstruálható lenne a Naprendszer kialakulása is. Ám a holdkőzetek részletes analízise nem igazolta a reményeket; valójában több kérdést vetett fel, mint amennyit megválaszolt.

A bolygókutatók manapság inkább a Naprendszer távoli, érdekesebb vidékei felé tekintenek, pl. a Mars - ahová már az emberes utazásokat tervezik - , az óriásbolygók és holdjaik, vagy a Kuiper-öv felé. Mások a közeli csillagrendszereket fürkészik, lakott világok, vagy legalább bolygók után kutatva. A gazdasági szempontokra is tekintettel kellett lenni, így maga az űrhajózás - eltekintve bizonyos nagyléptékű vállalkozásoktól - visszahúzódott a földközeli térségre.

Az utóbbi néhány évben mégis bekövetkezett a Hold "újrafelfedezése". Nem véletlenül: kísérőnk kétségkívül rendkívüli égitest, s furcsaságai máig nyugtalanítják a tudósokat. A Naprendszer négy kőzetbolygója közül egyedül a Földnek van holdja (a Marsot kerülgető két szabálytalan formájú, apró sziklatömböt nem tartjuk annak), és neki is csak ez az egy. Hold létére igen nagy az anyabolygójához képest - ezért a Föld-Hold rendszert kettősbolygónak is tekinthetjük. Az is csak mostanában kezd kiderülni, hogy minden erőfeszítés ellenére sok titkát máig megőrizte, ezért próbálkoznak a tudósok újra és újra, egyre fejlettebb módszerekkel. Az eredete pl. máig is homályos; a különféle elméletek egyike sem tökéletes még.

Arról sem tudunk eleget, hogy milyen hatásai vannak a Holdnak a Földre, illetve a földi élővilágra. Ez az egész rendszer igen érzékeny és összetett, így nehéz az egyes folyamatokat különválasztani és nyomon követni. Ezért manapság is igen nehéz ebben a témában egzakt megállapításokat tenni, s viszonylag kevés eddig megjelent munka foglalkozik vele.

A hold- és bolygókutatás első hulláma, vagyis a 60-as-70-es évek óta sok, az addigiaknál jóval kifinomultabb űrkutató műszert és egyéb eszközt találtak fel. A közel keringő Hold nyilván olcsó és viszonylag biztonságos gyakorlóterep lehet az új berendezések kipróbálására, mielőtt távolabbi égitestek vizsgálatára küldenénk őket.

Mindez elégnek bizonyult ahhoz, hogy a figyelem ismét égi szomszédunk felé forduljon. A precízebb mérések, részletesebb vizsgálatok sok újdonsággal szolgáltak, s jóval árnyaltabbá tehetik a róla kialakult képet.

Diplomamunkámban célom az volt, hogy megpróbáljam a Holddal kapcsolatban felmerülő új ismereteket, s a rájuk épülő elméleteket (keletkezés, történet, hatásai a Földre) összefoglalni, s valamiféle általánosabb rendszerbe beilleszteni. A probléma igen sokoldalúan elemezhető (geofizika, égimechanika, biofizika, kémia stb.), az apropóját főleg a Hold mellett is elhaladó Galileo és az újabb, kifejezetten őt vizsgáló Wind, a Clementine és a Lunar Prospector űrlaboratóriumok - mostanában közölt - eredményei adták.