Szakdolgozatom témája az Űrkutatás alapjainak bemutatása az Internet segítségével, mely egyben oktatási segédanyag az űrkutatás iránt érdeklődő fiatalok és kevésbé fiatalok számára. Az ismeretterjesztés, az alapok átadása volt a cél, hogy középiskolások is értsék. Teljességre nem lehet törekedni, mert egy szakdolgozat nem tudja felvállalni azt a hatalmas méretű anyagot, és munkát, amit bele kellene ölni, ahhoz már egész csapatra van szükség.

A jövő a számítógépre, internetre készített dolgozatoké. A Magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium Középiskolai Internet Programja - idézem - "kiemelt feladatként fogalmazta meg az információs társadalomba való átmenet elősegítését". Hogy mit jelent ez? Azt, hogy a iskolai tanítás formája, módszerei is kicsit módosulnak, megváltoznak majd. A tanulók aktívabban kapcsolódhatnak be a tanmenetbe, kiselőadásokat tarthatnak, ők maguk is honlapokat gyárthatnak tetszőleges - illetve az aktuális órához illő - témákban. Ezáltal az őket érdeklő témában jobban elmélyednek, s szinte játszva tanulnak. Nem tekintik "kötelező, megtanulandó anyagnak" s ez már elég jó motiváció számukra, megkönnyítve a tanár sorsát.

Arról nem is beszélve, hogy a számítógép mennyire meg tudja könnyíteni a tanárok dolgát a dolgozatok javításakor. Csak egyszer kell megírni a kiértékelő programot, aztán a sablon alapján könnyedén lehet gyártani a teszteket, űrlapokat. Ennek illusztrálására készítettem egy tesztet, mely a szakdolgozatom témájából merít. (elérhető a szakdolgozatom mellékleteként szolgáló honlapon)

Az űrkutatás és az informatika - ezen belül is az Internet - mondhatni, korunk leggyorsabban fejlődő tudományágai. Ahogy fejlődik az Internet, ahogy egyre inkább felgyorsul az információátadás, úgy fejlődik a kutatás. A tudósok naprakészek, azonnal elérhetők a legfrissebb eredmények, a távolság sem szabhat határt egymástól távol levő kutatók eszmecseréjének. S ez mind-mind az Internetnek köszönhető.

Kezdetben csak levelezésre, adatbáziscserére, a 80-as években pedig már lehetőség nyílt egyéb multimédiás adatállományok (hang, kép, animáció, videóanyagok) készítésére, küldésére-fogadására is. Így pl. bárki nyomon követhette a múlt év (1999. ősz-tél) legfontosabb eseményeit a Mars Climate Orbiter (MCO) és Mars Polar Lander (MPL) expedícióját - nemcsak televízión, hanem az Interneten keresztül is.

A következő évszázad az űrkutatás, ezen belül is a Mars kutatás évszázada lesz. Ezért kell figyelemmel kísérni az eseményeket, ha lehet napi frissességgel. Íme néhány magyar nyelvű űrkutatással foglalkozó honlap, ahol kedvére csemegézhet.

- Szegedi Csillagvizsgáló honlapja, melyet dr. Szatmáry Károly szerkeszt
http://www.jate.u-szeged.hu/obs/

- AKG csillagászati szakköre
http://supernova.akg.hu

- Az [origo] tudományos hírei között is bátran keresgélhet
http://www.origo.hu/tudomany

- A Magyar Csillagászati Egyesület (MCSE) honlapja
http://www.mcse.hu

De a legfontosabb kiindulópont a NASA honlapja
http://www.nasa.gov/

A http://www.jate.u-szeged.hu/obs/szakdolg/pribuszk/ címen elérhető szakdolgozat középiskolásoknak szóló ismeretterjesztő-anyag. Terjedelme 3.6 MB.

A tudományos-technikai forradalom a XX. század második felében jutott el arra a szintre, hogy az emberi tevékenység a Földről annak kozmikus környezetére is kiterjedt és kezdetét vette az űrkorszak. Az űrkutatás az utóbbi évtizedekben a mindennapjaink részévé vált. Naponta találkozunk a meteorológiai előrejelzésekkel, nézzük a műholdon keresztül érkező műsorokat, s ez mind a Föld körül keringő műholdaknak köszönhető. Ha tágabban szemléljük a dolgokat, akkor magának az űrkutatásnak.

Az űrkutatás témakörébe sok minden beletartozik, ezek legfontosabb definíciói, fogalmai lentebb olvashatók.

Az űrkutatás azon tudományok, tudományágak, melyek a Földön kívüli világ vizsgálatával foglalkoznak. Többek között ide tartoznak a következő tudományágak:

Az űrkutatás tudományos eredményeinek egy részét már a gyakorlatban hasznosítjuk, más részüket csak a tudományos munkában.

Szűkebben definiálva azt mondhatjuk, űrkutatás az a tevékenység, melynek során az űrbe mesterséges szerkezeteket juttatunk és segítségükkel vizsgáljuk a világot. Ennek része az űrhajózás, mely tágabb értelemben a mesterséges égitestek pályára állításával, irányításával kapcsolatos. Az űrhajózás szűkebb fogalmába azonban csak azokat a feladatokat soroljuk, melyek ember vezette űrjárművekkel kapcsolatosak.

Azokat a szerkezeteket, melyek legalább az első kozmikus sebességet elérik és ezáltal Földünket elhagyják, mesterséges égitesteknek nevezzük. A Föld, vagy más bolygók vagy a Hold körül keringő mesterséges égitest a műhold. A Nap körül keringő mesterséges égitesteket mesterséges bolygóknak nevezzük. A más bolygók, holdak felkutatására induló, elsősorban tudományos célú űreszközök az űrszondák. Azok a mesterséges égitestek, melyek fedélzetén emberek dolgoznak, az űrhajók, az űrállomások és az űrrepülőgépek.

Ilyen nagyszabású és sokoldalú tevékenységet, mint az űrkutatás, még a legnagyobb államok sem végezhetnek egymagukban, minél szélesebb körű nemzetközi együttműködésre van szükség. Ide tartozó tevékenységek:

- alapkutatás (pl. planetáris kutatás)
- alkalmazott kutatás (pl. új anyagok, ötvözetek létrehozása)
- fejlesztés (pl. fedélzeti rendszerek kidolgozása)
- speciális (kutatva-fejlesztve) gyártás (pl. műholdak előállítása)
- termelés (pl. információfeldolgozás)
- biológia és gyógyászat (pl. élő szervezetek működésének kutatása a súlytalanság viszonyai között)
- szolgáltatás (pl. az űrtávközlés, műsorszórás, híradástechnika)
- környezetvédelem (pl. űrszemét)
- világhálózatok üzemeltetése (pl. űrmeteorológiai világhálózat)
- vállalkozás (pl. űrszállítás)
- állami képviseletek (pl. ENSZ, EK)
- stb.

Ennek jegyében hozták létre a különféle nemzetközi űrkutatási szervezeteket. Ezek közül a legfontosabbak a COSPAR (Committee on Space Research - Űrkutatási Bizottság), és az IAF (International Astronautical Federation - Nemzetközi Űrhajózási Szövetség) Ezek a szervezetek az űrkutatásban szerzett tudományos eredmények kicserélésének legfontosabb nemzetközi fórumai.

Más nemzetközi szervezetek tevékenysége az aktív űrkutatásra, műholdak közös készítésére és pályára állítására irányul. Pl. az Interkozmosz, mely a szocialista országok közös űrkutatási szervezete volt 1967-1990 között, vagy a nyugati országok hasonló szervezete az ESA (European Space Agency - Európai Űrkutatási Szervezet). Ezek a szervezetek biztosítják az országok együttműködését az űrkutatásban, és így a kis nemzetek is aktív részesei lehetnek az emberiség eme nagyszerű vállalkozásának.

2.1.1 Így kezdődött

Az emberiséget már ősidők óta foglalkoztatja az a kérdés, milyen a minket körülvevő világ, milyenek a bolygók és a csillagok, hogyan lehetne eljutni hozzájuk? Elődeink elképzeléseit a ránk maradt írásos és rajzolt emlékekből ismerhetjük. A mítoszok, melyek a képzeletre, a konkrét tapasztalatokra, a megfigyelések eredményeire támaszkodnak különböző korok, kultúrák emlékei. Vannak asztrális és kozmogónikus mítoszok, előbbiek a csillagképek, csillagok és bolygók kialakulásával foglalkoztak, utóbbiak pedig a Föld történetét tárgyalják.

Az természetes, hogy az ismeretlent, valami ismert dologgal próbáljuk megmagyarázni. Őseink is ezt tették. A vadászó életmódot folytató törzsek állatokhoz kapcsolták a világegyetem kialakulását, felépítését. A szamojédok a világot több égre osztották fel és azt tartották, hogy a csillagok a felettünk elhelyezkedő égbolton növekedő fák gyökerei, melyek átütötték a mi egünket.

A bolygókat is ismerték. A sumér-akhád és antik mitológiában a Mars bolygót vörös színe miatt a háborúval hozták összefüggésbe. (lásd Mars, a háború istene)

Időszámításunk előtt 4 ezer évvel már konkrét asztronómiai ismeretekkel rendelkeztek őseink, és rendszeres megfigyeléseket folytattak. Különösen a Földközi-tenger medencéje körüli kultúrák és a nyugat-európai közösségek csillagászati ismeretei voltak számottevőek. A bolygók, csillagok mozgásának hatásait az emberiség sorsának alakulására vetítették, valamint az egyes emberek életével hozták összefüggésbe (jóslások, jövendölések és horoszkópok kialakulása). A legfőbb megfigyelők a legképzettebb emberek, a papok voltak. Ismereteiket sokszor felhasználták embertársaik befolyásolására saját érdekük és a hatalom védelmében (áradások, nap- és holdfogyatkozások, üstökösök előrejelzése az isteni akarat kifejeződése). A megmaradt asszír táblák, agyaghengerek, a babilóniai szentélyek, a stonehenge-i kőoszlopok mind az időszámítás előtti évezredek asztronómiai ismereteinek dokumentumai, képviselői.

Az antik kultúrában a filozófusok, bölcselők (Püthagorasz, Herakleitosz, Platón) a világot a rendezettség, a harmónia megvalósulásaként tisztelték. A ptolemaioszi világkép (a Föld a világmindenség közepe, geocentrikus világkép) egészen Kopernikusz heliocentrikus (napközéppontú) világmodelljének kidolgozásáig az egyetlen elfogadott magyarázata volt a világegyetem felépítésének. Ehhez az egyház is hozzájárult, mert görcsösen ragaszkodtak a geocentrikus világkép elvéhez, és az inkvizíció eszközeivel próbálta a vallás és saját hatalmát megtartani.

2.1.2 A rakéták megjelenése

A legkezdetlegesebb rakéták már több mint egy évezrede megjelentek a kínai kultúrában, mely akkoriban a legfejlettebb technikával bíró kultúra volt. A papok nemcsak a puskaport, hanem az összetömörített lőporral hajtott kezdetleges rakétákat is, melyeket hosszú fapálcával stabilizáltak. Kezdetben tűzijátékként alkalmazták, mint egyszerű látványosság, de később az 1200-as években már a hadi célú alkalmazásukra is sor került.

Az elvet - mely a hatás-ellenhatáson alapul Isaac Newton fogalmazta meg tudományosan 1687-ben - már időszámításunk kezdete körül az alexandriai Herón gyakorlati célokra alkalmazta az eolipil nevű berendezésénél, amikor a felhevített vízgőzt két ellentétes irányítású csövön kiáramoltatva forgó mozgásba hozott egy fémgömböt.

Európában az 1370-es évek táján jelent meg a rakéta Velencében, majd a 18-19. században érkeznek hírek a rakéták harci alkalmazásáról. A magyar hadimérnökök, tüzértisztek az 1848-49-es szabadságharc idején tevékenykedtek legtöbbet a korabeli rakéták (röppentyűk) tökéletesítése érdekében. A szabadságharc leverése után tapasztalatait felhasználva Martin Lajos - a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a kolozsvári egyetem professzora, majd rektora - foglalkozott a röppentyűk tökéletesítésével, igaz csak elméletben. Kidolgozta a forgásstabilizált rakéták matematikai módszerekkel való meghatározását. Martin további munkássága áttevődött a dinamikus repülés területére és a helikopter elődjének, a "lebegő kerék"-nek a kidolgozásával valamint a csűrőfelületeknek a repülőgépek kormányzásában történő alkalmazásával foglalkozott.

Az űrkutatás és az űrhajózás fejlődése elválaszthatatlan a rakéták fejlődésétől. De az akkori rakéták még nem voltak alkalmasak az űrbe jutásra, mivel hajtóanyaguknak levegőre volt szüksége, és a légüres térben így ezek alkalmazhatatlanok voltak.

2.1.3 Az űrrepülés és a képzelet

Az űrrepülés már régóta izgatta az emberiség fantáziáját, csak a technikai színvonal és felszereltség nem volt alkalmas végrehajtására. De a képzeletnek nem szabhatott határt semmi. A legmerészebb változatok szerint madarak segítségével próbáltak repülni. Sok monda szól ezekről, de nem kell messze mennünk, elég ha csak a magyar népmesékre gondolunk, ahol a szegénylegény griffmadár vagy sárkány hátán repül.

Cyrano de Bergerac szakít a megbízhatatlan állati hajtóművel és a Nap hevétől elpárolgó harmat felhajtóerejében bízik. Egy másik ötlete szerint pedig a mágnesség az, ami segít a felemelkedésben. Ez úgy szól. hogy a vasból készült kocsiban ülve egy jó nagy golyóbis formájú mágnes feldobásával a mágnesség elvét felhasználva a mágnes magával rántja a vaskocsit.

A rugós katapulttal való indítás ötlete is felmerült. A leendő űrutazót kocsijával együtt egy óriási, összenyomott rugó repítené ki a Föld vonzásából. Verne Gyula egy "ágyúgolyóba" ültetve lőtte ki regényhőseit a világűrbe.

A 18. század végén a hőlégballonok, majd a hidrogéntöltésű ballonok sikeres légköri repülései ismét új megoldást kínáltak. Edgar Allan Poe hőse hőlégballon segítségével jutott el a Holdra.

Természetesen a mesék elképzelései mellett egyre több és megbízhatóbb tudományos megfigyelés és eredmény született. A 17. században jelentős eredményeket értek el csillagászat és az égi mechanika jelenségeinek magyarázatában. Galilei távcsövével felfedezte a Jupiter holdjait, Kepler pedig - Tycho Brahe következetes megfigyeléseinek eredményeit felhasználva - kidolgozta a bolygók mozgásának törvényeit. Az évszázad vége felé fogalmazza meg Newton a klasszikus fizika ma is érvényes alaptételeit, közöttük a rakétaelvet, vagyis a hatás-ellenhatás törvényét. Newton állapítja meg a Föld körüli pályán való állandósult mozgáshoz szükséges kezdősebességet (7.9 km/s). Egy évszázad múlva már ismerik a Föld elhagyásához szükséges sebesség nagyságát is, mely 11.2 km/s-nak adódik.

2.1.4 Megkezdődnek a tudományos kutatások

A 19. sz. végén az űrutazásra alkalmas eszközök létrehozásával kapcsolatos első jelentős eredmények - igaz, még csak elméletben - is megszülettek. Évszázadunk elején pedig gyakorlati sikerek igazolták a kísérletezők, a rakétatechnika úttörőinek elképzeléseit. Megépítették az első folyékony hajtóanyagú rakétákat, kidolgozták stabilizálásuk módszereit.

K.E. Ciolkovszkij a rakétatechnika, az űrhajózás elméleti megalapozója. Képletével (Ciolkovszkij-képlet, mely a rakéták adott időpillanatbeli sebességének meghatározását írja le) bebizonyította, hogy az űrhajózásra, az emberek világűrbe juttatására egyedül a rakétaelven működő eszköz alkalmas. 1903-ban vetette fel a folyékony hajtóanyagú rakéták alkalmazásának gondolatát, majd felismerte a többlépcsős rakéták felhasználásának előnyeit.

Foglalkozott az emberek életfeltételeit biztosító rendszerek kidolgozásával és a különböző űrállomások, űrkolóniák létrehozására is készített terveket. Űrállomásain mesterséges gravitáció létesítésével kívánta a személyzetet a súlytalanság hatásaitól mentesíteni.

A rakéták gyakorlati kifejlesztésével a Szovjetunióban, az Egyesült Államokban és Németországban foglalkoztak a legintenzívebben és a legeredményesebben.

Az amerikai Robert Hutching Goddard 1909-től kísérletezett a folyékony üzemanyagú (cseppfolyós hidrogén-oxigén) hajtóanyag kombinációjú rakétamotor kidolgozásával. Veszélyessége és nem kielégítő eredményei miatt egy idő után áttért a folyékony oxigén és gázolaj hajtóanyagra. Az első ilyen üzemanyagot használó, szivattyús hajtóművel ellátott motor próbája 1923-ban zajlott le, a sikeres rakétaindítás 1926. március 16-án volt. 3 év múlva már egy műszerekkel (barométer, hőmérő) felszerelt rakétákat indított sikeresen Goddard. A műszerek ejtőernyő segítségével tértek vissza.

Németországban a rakétatechnika legjelentősebb kutatója Oberth és von Braun voltak. Hermann Oberth erdélyi születésű (Nagyszeben, 1894-1989) fizika-matematika professzor első jelentős tanulmánya 1923-ban jelent meg a rakéták űrutazásra való hasznosításának lehetőségeiről. Ebben jelent meg a Modell B rakéta terve, mely kétlépcsős, folyékony hajtóanyagú rakéta lett volna, de soha nem épült meg.

1927-ben társaival együtt több rakétahajtóművet épített és próbált ki. 1929-ben sikeresen próbáltak ki egy új, az állandó tolóerőt hosszabb időn keresztül megbízhatóan szolgáltató rakétahajtóművet. 1930-tól kezdve a Mirak és Repulsor rakéták fejlesztésével foglalkozott.

A német hadsereg vezetői 1932-től komoly lehetőségeket láttak a folyékony hajtóanyagú rakéták fegyverként való alkalmazásában, s a tehetséges fiatal német kutatót, Wernher von Braunt bízták meg a nagyteljesítményű rakéták létrehozásával. "Sikerüket" bizonyítja a II. világháborúban Londonra irányított egy tonnányi robbanóanyaggal ellátott V-2 rakéta. A német hadsereg kapitulációja után a szövetséges hatalmak a munkacsoport tagjait, a tervrajzokat, alkatrészeket összeszedték és saját kutatóbázisukra szállították. Így munkájukat ugyanott folytathatták, mint ahol a háború végén Németországban abbamaradt. Von Braun kutatótársaival New Mexicoban, a White Sands-i kísérleti telepen dolgozott. Négy év múlva már elkészült egy kétlépcsős rakéta, mely 1949. február 24-én 393 km magasra emelkedett.

Már 1942-52 között folytattak állatkísérleteket. A Szovjetunióban Pobeda rakétákkal kutyákat juttattak fel 100 km magasságig, az USA-ban pedig Aerobee rakéták segítségével majmokat kb. 60 km-ig.

2.1.5 Űrhajózás

A következő lépés pedig már az volt, mikor az ember is eljuthatott az űrbe. Ez pedig már az űrhajózás témakörébe tartozik.

Összefoglaló táblázat segítségével mutatjuk be az emberiség korszakalkotó tevékenységét.

2.2.1 Csillagászati

Az űrkutatás és az űrhajózás tudományának köszönhető, hogy rengeteg újat tudhattunk meg saját bolygónkról, annak közvetlen környezetéről, és a Naprendszerről. Az űrtávcsöveknek köszönhetően az égi objektumokat már megfigyelhetjük a gamma-, röntgen, az ultraibolya és az infravörös tartományban is. A csillagok távolságának mérésében, mozgásuk megismerésében, új bolygórendszerek felfedezésében pedig forradalmi változást hoztak az új műszerek.

Gravitációs mérésekből tudni lehetett, hogy a Föld lapult. Ennek mértékét műholdak segítségével pontosították, méghozzá úgy, hogy figyelték a mesterséges holdak pályáinak gömbszimmetriától való eltérését. A Föld alakjának meghatározása mellett a felső légkör vizsgálatával is foglalkoztak. A holdak pályaváltozásaiból kiszámítható a légkörben való fékeződésük, és ebből már megkapható a felsőlégkör sűrűsége, hőmérséklete és anyagi összetétele.

A Földtől távolabb keringő holdak tették lehetővé az un. sugárzási övezetek felfedezését, és a magnetoszférát, és a Naprendszer feltérképezését. Merkúr: A Mariner-10 űrszonda 1974-75-ben

Merkúr: A Mariner-10 űrszonda 1974-75-ben három közelrepülése alkalmával készített felvételeket a bolygó felszínének 40 %-áról. Kiderült, hogy a Merkúr hasonlít a Holdhoz, mert tele van kráterekkel. Felfedeztek egy koncentrikus hegyekkel övezett medencét. Megállapították, hogy a bolygónak vékony, folyamatosan elfogyó, de állandóan újratermelődő hélium légköre van. Emellett gyenge, alig kimutatható mágneses teret is kimutattak.

Vénusz: A bolygó sűrű, átlátszatlan szén-dioxid légkörében kb. 20 km vastag örvényes felhőzetet találtak. A felhőzet kénsavcseppekből áll. A felszínen kb. 500 C a hőmérséklet és a légnyomás a földinek kilencvenszerese. A Vénusz szabályos gömb alakú, nincs benne belső eredetű mágneses tér. Felszínén hatalmas, vulkáni eredetű hegységet, fennsíkot, völgyrendszert fedeztek fel. Talaja a mérések helyén óceáni bazalthoz hasonló.

Hold: Ez az első égitest, melyet legelőször sikerült meghódítani. A Holdnak nincs légköre, mágnessége. Medencéi valószínűleg kisbolygók becsapódásakor keletkeztek.

Mars: A Viking-szondák a néphittel ellentétben nem találtak életet a Marson, pedig a felszínén csatornákat véltek felfedezni. A bolygó körüli és helyszíni vizsgálatok kimutatták, hogy nincsenek rajta csatornák, annál inkább kiszáradt folyómedrek, pajzsvulkánok, kráterek, medencék. Légköre ritka és szén-dioxidból áll. Talajának fő alkotóeleme a vasoxid, ez festi vörösre a felszínt borító vékony porréteget. Légköre vékony felhőkből és kevés vízgőzből áll, utóbbinak jelentős része a poláris sapkák felett vízjég formájában található. Két holddal rendelkezik (Phobos, Deimos).

Jupiter: A Voyager-1 űrszonda látogatásából kiderült, hogy a Jupiternek is vannak vékony gyűrűi. Közelfelvételek alapján megállapították, hogy a Földnél nagyobb méretű Vörös Folt egy hatalmas, stabil örvény a bolygó hidrogénből és héliumból álló légkörének tetején. A Jupiternek több ezerszer erősebb mágneses tere van, mint a Földnek, ezért óriási a magnetoszférája, elnyúlik egészen a Szaturnuszig. Holdrendszerében is érték a kutatókat meglepetések. Az Ion működő vulkánokat, az Európán jégrianásokat, a Ganymedesen ősi krátereket, barázdákat gyűrűsrendszert találtak.

Szaturnusz: A Voyager-űrszondák felvételei kimutatták, hogy a bolygó gyűrűrendszere sok ezer kicsi gyűrűből áll. A részecskék jégből vannak és átlagos méretük mm-es vagy még kisebb nagyságrendű. A bolygó főleg hidrogénből és héliumból áll. Sávos felhőzetében előfordulnak a Jupiteren látotthoz hasonló örvények, ciklonok, de kisebb méretben. Mágneses tere ezerszerese a Földének. A Titán nevezetű holdja arról híres, hogy ez az egyetlen légkörrel rendelkező holdja. A Titán vörös légköre átlátszatlannak bizonyult és nagy meglepetésre 86%-ban nitrogénből, 12 %-ban argonból, 2 %-ban ammóniából és metánból áll.

Uránusz: Forgástengelye csaknem a keringés síkjába esik, ezért egyenlítője és így vékony gyűrűrendszere is merőleges a pálya síkjára.

2.2.2 Földi

Az űrkutatás egyéb gyakorlati haszna: Nemcsak az űr kutatására, hanem a földi élet megkönnyebbítésére is küldtek fel műholdakat az űrbe. Utóbbiak egy-egy földi gyakorlati feladat ellátására voltak képesek, pl. meteorológiai, távközlési, navigációs, erőforráskutató mesterséges holdak. Az űrorvostan az ember, az űrbiológia a földi élő szervezetek alapos tanulmányozását vonta maga után. S egy sor találmány került be ezek után a földi életünkbe. De sajnos az űrtechnikát a katonaság is felhasználta.

Globális időjárásjelentés: A Föld egészéről képesek időjárási adatokat gyűjteni a meteorológiai holdak. A látható és az infravörös tartományban készülő fotók, illetve TV képek a földi felhőzet alakulásának, a felszín, ill. a felhők hőmérsékleti viszonyainak megfigyelését teszik lehetővé. Emellett előre meg tudják jósolni a pusztító viharok haladási irányát (forgószelek, tájfun, ciklon, hurrikán), a folyók áradásának időpontját, a magashegyi jégárak és hótömegek olvadását, s a tűzvész centrumát is könnyebb lokalizálni.

Kozmikus távközlési hidak: A televíziózás, az URH rádióközvetítés nagy hátránya, hogy csak kis körzetekben fogható, ezért vetődött fel az ötlet, hogy geostacionárius pályákra (a földfelszínhez viszonyítva állni látszanak) állított holdakon keresztül sugározzanak. Az ilyen távközlési holdak feladata a Földről vett adás felerősítése és visszasugárzása egy nagy kiterjedésű területre.

Azonnali tájékozódás a Földön, mentésszolgálat: Űrnavigációra, földi helyzetmeghatározásra lehet használni a navigációs holdakat. Pontos pályájuk ismeretében (ők maguk sugározzák a pályaadatukat) lehetővé teszik repülőgépek, hajók, és expedíciók számára tartózkodási helyük pontos földrajzi koordinátáinak gyors meghatározására. A mentőholdak a navigációs holdak egyik speciális fajtája. A tengeri hajók és repülőgépek fedélzetén automatikusan üzemelő katasztrófajelző rádióadók vannak elhelyezve, adásaikat mesterséges holdak gyűjtik össze és közvetítik a kiértékelő-riasztó központoknak. A rendszer megadja a szerencsétlenség színhelyét, és így órákon belül végrehajtható a bajbajutottak mentése.

Ásványi kincsek felderítése a világűrből: A világűrben készült különféle felvételek alkalmasak erőforrás-kutatás céljára, ásványok, termőterületek, édesvíztartalékok, halászóhelyek felderítésére.

A geológusok számára is adnak hasznos információkat a műholdas felvételek, törésvonalakat, kör alakú formációkat találtak, amelyek mentén ill. alattuk ásványi kincseket, kőolajat, földgázt fedeztek fel. A műholdak pályaadatainak időbeli és térbeli változásait figyelemmel kísérve, megfelelő matematikai módszerekkel meghatározhatók részint a földkéregben levő sűrűségváltozások, részint pedig a Föld valóságos alakja is.

A mezőgazdaságban a földfotókról a növényzet színéből megállapítható, hogy a fejlődés melyik szakaszában van, mikorra várható az érés, mekkora lesz a termés nagysága, sőt a növényi betegségeket is hamar fel lehet fedezni. Talajtérképeket is lehet készíteni, mivel a különböző talajoknak más-más a színe a felvételeken. Új termőterületeket kereshetnek, a meglévők állapotát folyamatosan ellenőrizhetik, és az erdőtüzek felderítésére is alkalmazhatja az erdészet a fotókat, mivel rajtuk hatalmas területek gyorsan áttekinthetők.

A hidrológia a folyók, tavak, tengerek pillanatnyi határait mutatja. Lehetőség van árvíz-előrejelzésre is. A halászat, tengeri közlekedés számára is hasznosak az űrfelvételek, amelyeken jól elkülöníthetők a halrajokban gazdag területek, ill. a jégmentes, hajózható tengeri útvonalak. Az infravörös sugárzás segítségével felismerhetőek a tengerben haladó melegvizű áramlatok, amelyeket a nagy tengeri halrajok követnek. Másrészt, a tengeri halak fő táplálékául szolgáló algák igen erősen visszaverik a Nap infravörös (hő)sugarait s ez a műholdfelvételeken is igen élesen kirajzolódik. Ezt a módszert alkalmazta 1973-ban a Skylab-űrállomás legénysége is, a Mexikói-öbölben nagy kiterjedésű algamezőt észleltek. Közölték az észlelés pontos helyét az irányítóközponttal, ahonnan pedig a halászkikötőket értesítették. Ugyanezt 1975-ben a Szojuz és az Apollo közös szovjet-amerikai űrrepülésben résztvevő amerikai űrhajó személyzete az ausztráliai Új-Dél-Wales környékén tengeri örvényeket figyelt meg, amelyek több értékes halfaj ívóhelyei.

A környezetvédelem is alkalmazza a felvételeket a levegőbe, a talajra, a vizekbe juttatott szennyeződések kimutatására. A kozmikus megfigyelési technika nagy magasságból is képes megkülönböztetni a tiszta és a szennyezett vizet. Kimutathatóak a tengeren úszó olajfoltok, mivel a fényhullámok rezgési síkjai az olajfoltról való visszaverődés után elfordulnak, és ez jellemző a visszaverő felület anyagára. Így még azt is meg lehet állapítani, hogy milyen olajfajtától ered a szennyezés. Az ibolyántúli sugárzás mérése felhasználható a légkörben található füst-, kén- és porszennyezés mértékének megállapítására. A műhold az egész légkört teljes vastagságában képes megfigyelni, ezért mérni tudja a szennyeződés réteges, magasság szerinti eloszlását is. Különösen a Vosztok és a Szaljut-űrállomások legénysége végzett ilyen jellegű vizsgálatokat.

Az orvoslásban is jelentős szerepe volt-van az űrkutatási fejlesztéseknek. A súlytalanság állapotában végzett kísérletek új gyógyszerek előállítását teszik lehetővé, a vírusfertőzés leküzdésében is jelentős.

Az űrtechnika is elősegítette a földi technika korszerűsítését, pl. a gépek miniatürizálását, új anyagok megjelenését (teflon, újfajta ötvözetek, jobb kristályszerkezetű félvezetők, kozmikus ételek).

A műholdakat a gyakorlati felhasználás mellett katonai célokra is igénybe veszik. A katonai holdrendszerek a felderítést, a hírközlést, és a navigációt szolgálják. A katonai asztronautikát sikerült a béke érdekében is felhasználni. Az atomrobbantások felfüggesztése, azaz az atomcsend egyezmény és a fegyverzetcsökkentési megállapodások azért valósulhattak meg, mert betartásuk a műholdas felderítőrendszerekkel igen jól ellenőrizhető.

2.3.1 Tudományos

COPUOS (UN Committee on Peaceful Uses of Outer Space): Az ENSZ Közgyűlés által 1961-ben alapított a Világűr Békés Felhasználásának Bizottsága, amely egy tudományos-technikai, illetve egy világűrjogi albizottságot működtet. Jelentős szerepet játszik az ENSZ űrtevékenységében, különösen az űrtevékenységre vonatkozó nemzetközi szerződések előkészítésében és törvénybe foglalásában.

OSA (Office of) Outer Space Affairs): az ENSZ Világűrrel Kapcsolatos Ügyek Irodája végzi a COPUOS feladatainak megoldását

IAF (International Astronautical Federation): Nemzetközi Asztronautikai Szövetség, amely nem-kormányközi szervezetként az asztronautika, de főleg az űrtechnikának és alkalmazásainak fejlődését hivatott előmozdítani. Tagjai nagyrészt nemzeti asztronautikai egyesületek, másrészt az űripar vállalatai és egyéb intézmények. Világkongresszusait és kiállításait évente más-más országban tartják meg.

IAA (International Academy of Astronautics): az IAF kongresszusainak társrendezője Kármán Tódor javaslatára 1960-ban alapított

Nemzetközi Asztronautikai Akadémia. Fő céljuk a világon folyó űrtevékenység támogatása az emberiség közös céljainak megvalósítása érdekében. Kiemelten foglalkozik az űrhajózás jövőjével és a nemzetközi együttműködés lehetőségeivel. Konferenciákat szervez, folyóiratokat és tanulmányköteteket ad ki.

IISL (International Institute of Space Law): 1960 óta működik a Nemzetközi Világűrjogi Intézet. Nevével ellentétben nem intézet, hanem a világűrjogászok nemzetközi társasága. Évente szerveznek világűrjogi kollokviumokat.

COSPAR (Committee on Space Research): Az űrkutatók nemzetközi tudományos uniója, melyet 1958-ban speciális interdiszciplináris bizottságként hozták létre a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa (ICSU - International Council of Scientific Unions) azzal a céllal, hogy folytassa a Nemzetközi Geofizikai Év (IGY - International Geophysical Year) sikeres programját. Célja az űrkutatási tevékenység támogatása, ennek érdekében kétévente nemzetközi tudományos kongresszusokat és kisebb konferenciákat szervez, könyveket és kiadványokat ad ki.

Fontos szerepet játszanak az ICSU más, az űrkutatásban bizonyos mértékig érdekelt tagszervezetei is, mint a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU - International Astronomical Union), a Nemzetközi Geodéziai és Geofizikai Unió (IUGG - International Union of Geodesy and Geophysics), a Rádiótudományok Nemzetközi Uniója (URSI - Union Radio-Scientifique Internationale) stb. Az ICSU-ban és tagszervezeteiben Magyarországot az MTA képviseli. A független szervezetek közül az ENSZ Meteorológiai Világszervezete (WMO - World Meteorological Organisation), a Nemzetközi Távközlési Unió (ITU - International Telecommunication Union), illetve a távérzékelés területén a Nemzetközi Fotogrammetriai és Távérzékelési Társaság (ISPRS - International Society for Photogrammetry and Remote Sensing) említhető.

ASE (Association of Space Explorers): a világűrben járt űrhajósok nemzetközi szervezete, 1985-ben alakult és már több mint 200 tagja van

ESA (European Space Agency): európai országok űrügynöksége. http://www.esa.org

Interkozmosz: 1967-90 között a volt szocialista országok Szovjetunió vezetette szervezete, melynek Magyarország is tagja volt

2.3.2 Üzleti alapon működő nemzetközi szervezetek

Mivel az űrtávközlés gazdasági szempontból rendkívül nyereséges, így üzleti alapú szervezetek is működnek ma már.

Intelsat (International Telecommunications Satellite (Organisation)): szinte az egész világra kiterjedő szervezet, mely létrehozta saját távközlési műholdrendszerét és a hozzá tartozó földi állomások hálózatát. 1973 óta jogi személy, amely a világrendszert alkotó Intelsat holdak és a hozzá tartozó földi ellenőrző állomások tulajdonosa.

Eutelsat (European Telecommunications Satellite (Organisation)): az Intelsat európai megfelelője, amely európai tagjainak biztosít kapacitást űrtávközlési feladataikhoz.

Immarsat (International Maritime Satellite (Organisation)): a tengerhajózás biztonságának növelésére és a tengerészet céljaira történő hasznosítására alakult 1979-ben. Az ESA-tól és az Intelsattól bérelt holdakkal dolgoznak.

Eumetsat (European Telecommunications Satellite (Organisation)): európai meteorológiai alkalmazások miatt hozták létre, mely kormányközi szervezet és 16 ország számára biztosítja a meteorológiai műholdak használatát a Meteosat program keretében.

EARSeL (European Association of Remote Sensing Laboratories): a Távérzékelési Laboratóriumok Szövetsége a távérzékelés területén koordinálja az európai együttműködést.

KOSZPASZ-SARSAT (Koszmicseszkaja Szisztema Poiszka Avarijnüh Szudov-Search and Rescue Satellite Aided Tracking): a bajba jutott és megfelelő riasztóval ellátott járművek mentésének szervezését szolgáló műholdas nemzetközi szervezet, 1982 óta működik

2.3.3 Űrügynökségek

NASA (National Aeronautical and Space Administration): a Nemzeti Légügyi és Űrhajózási Igazgatóságot az Egyesült Államokban 1958-ban hozták létre országos szervként, amely a legnagyobb és legrégibb űrügynökség a világon. Hozzá tartozik az állami űrtevékenység minden polgári ágazata, a repülés is. http://www.nasa.gov/

Legjelentősebb intézményei:

Az egykori Szovjetunióban nem volt egységes űrügynökség, a polgári és a katonai űrtevékenység irányítása nem vált el egymástól élesen.

Oroszország örökölte a Szovjetunió űriparának 85 %-át, létrehozták 1992-ben létrehozták az Orosz Űrügynökséget (RKA - Rosszijszke Koszmicseszkoje Agensztvo), amely az orosz nemzeti űrprogramért, a nemzeti kapcsolatokért felelős állami szerv. Mellette megmaradt a Glavkozmosz, mely az űrtevékenység kereskedelmi hasznosításával foglalkozik.

ESA: európai űrtevékenységet irányító szervezet, amelyet a korábbi űrkutatási (ESRO - European Space Research Organisation) és rakétafejlesztési (ELDO - European Launcher Development Organisation) szervezetből hozták létre 1975-ben a nyugat-európai országok.

Feladatuk:

- Európa közös űreszközeinek kiválasztása, megvalósításának menedzselése

- saját hordozóeszközök és űrjárművek fejlesztésének támogatása

- az európai emberes űrprogramok irányítása

Alapelv: a befizetett tagdíjak jelentős része ipari megrendelések formájában visszakerüljön a tagországokhoz

Legfontosabb intézményei:

Magyarország 1991 óta külön együttműködési szerződéssel kapcsolódik az ESA-hoz.

CNES (Centre National d' Etudes Spatiales): Európa legrégibb űrügynöksége a francia CNES, mely 1962-ben alakult, és a nemzeti űrprogramot irányítja: hordozórakéták (Ariane) és műholdak készítése, francia űrhajósok programjának összeállítása.

DARA (Deutsche Agentur für Raumfahrtangelegenheiten): Németország űrügynöksége, 1989

BNSC (British National Space Center): Nagy-Britannia űrközpontja, 1985

ASI (Agenzia Spaziale Italiana): Olaszország, 1989

Magyarországon 1967 és 1978 között az Űrkutatási Kormánybizottság, 1978-91 között az MTA Interkozmosz Tanácsa látta el az irányítási feladatokat. 1992-ben jött létre a Magyar Űrkutatási Szervezet, amely egy, a felügyelő miniszter alá tartozó Magyar Űrkutatási Tanácsból, az operatív feladatokat ellátó Magyar Űrkutatási Irodából és annak tanácsadó szervéből. az Űrkutatási Tudományos Tanácsból áll.

2.3.4 Nemzetközi adatbázisok

Az űrkutatás területén is több nemzetközi adatbázis létezik. Ezek számítógépes hálózatokon keresztül hozzáférhetőek. Kiemelhetőek a COSPAR által még a 60-a években szervezett Világ Adatközpont (WDC - World Data Center), amelyek az űrfizikai (geofizikai, napfizikai, ...) eredményeket és adatokat gyűjtik. A WDC A Greenbeltben (USA) a Goddard Központban, a WDC B Moszkvában, a WDC C az angliai Sloughban működik. Ugyanitt gyűjtik és rendszeresen publikálják a világűrbe indított űreszközök teljes listáját és pályaelemeit.

A Naprendszer kutatásában elért űrkutatási eredményeket a NASA Planetáris Adatok Rendszere (PDS - Planetary Data System) nevű adatbázisa tartalmazza. A JPL-ben levő központokon kívül 7 alközpontja működik, amelyek a bolygólégkörökre, gyűrűkre, felszíni formációkra, kisebb égitestekre, bolygóközi plazmára stb. vonatkozó adatokat gyűjtik, rendszerezik és terjesztik. Már több mint 100 planetáris űrprogram adatait tartalmazza. Európában az ESA adatbázisai (IRS - Information Retrieval Service, ESRIN) 50 millió adatot tárolnak, melyek jelentős része dokumentumokra, cikkekre, konferenciaanyagokra, tervekre stb. vonatkozik.

Űrhajózás - más néven asztronautika, kozmonautika - a világűrben legalább az első kozmikus sebességgel végrehajtott repülés kérdéseit tárgyaló tudomány.

Az űrkutatás eszközei (űreszközök):

- mesterséges holdak
- mesterséges bolygók
- űrrakéták
- űrhajók
- űrállomások
- űrrepülőgépek

Kisegítő berendezései és eszközei:

- irányító központ
- követőhálózat állomásai
- híradástechnikai rendszerek
- indító berendezések (kozmodrom)
- tudományos felszerelések
- hordozórakéták
stb.

1957-ben az első műhold indításával egy új korszak kezdődött az emberiség életében, az űrkorszak.

A több mint ezer éve ismert rakétaelv és az elmúlt évtizedek elméleti megalapozása után megnyílt az út az asztronautikai hordozórakéták kiépítése felé. A hordozórakéták felhasználásával az 50-es évek végén és a 60-as évek elején az automatikus kutatóeszközök, a műholdak először Föld körüli pályára kerültek, majd az űrszondák a Holdat, Marsot és a Vénuszt, tehát a Naprendszer közelebbi bolygóit vették célba.

A kezdeti kutatási feladatok mellett egyre inkább a civilszféra is igénybe veszi a műholdakat (távközlés, meteorológia, távérzékelés, navigációs és mentési műholdrendszerek).

A 60-as évek elején a kutyák, majmok teknősök után az ember is kipróbálta a Föld körüli pályán repülő űrhajókat.

A XX. század legnagyobb űrhajózási vállalkozása az Apollo-program volt.

A 70-es évek elején a szovjetek Föld körüli pályára állítottak több űrállomást (Mir, Szaljut, Szojuz) is. 1975-ben összekapcsolódott az Apollo és a Szojuz űrhajó és létrehozták az első nemzetközi kísérleti űrállomást.

A 70-es években közelről vizsgálták a nagybolygókat, a Napot, a Marsot. A 80-as években a Halley-üstökös közelében repültek el. 1981-től űrrepülőgép járatok indultak.

S a század végére megkezdődik a nemzetközi űrállomás Föld körüli pályán történő összeszerelése.

űrtan: a világűr kutatásának és hasznosításának tudománya és technikája. A nemzetközi szakirodalomban leginkább az asztronautika és kozmonautika szerepel. Az űrtan kapcsolódásai alapvetően három irányba mutatnak: űrtudományok, űrtechnika, alkalmazások területe.

űrkutatás: az űrtan kutatással foglalkozó része, melynek eredményeit űrtudomány néven foglalják össze

űrtechnika: az űrtudomány műszaki vonatkozásai

űrtevékenység: mindenféle kutatási, hasznosítási és egyéb céllal a világűrben végzett művelet összefoglaló elnevezése

űrhajózás: tágabb értelemben a világűrben legalább az első kozmikus sebességgel végrehajtott mozgás összes problémáját tárgyaló tudomány, vagyis asztronautika. Szűkebb értelemben csak a világűrbe hatoló emberrel kapcsolatban használjuk.

űrrepülés: minden olyan űrrepülés, amelynek során az emberek Föld körüli pályára kerülnek

hordozórakéta: ez az eszköz juttatja az űrbe a hasznos terhet, s ezt általában az űrközpont űrrepülőteréről (kozmodrom) indítják

űreszköz: hasznos teher, a világűrbe különféle feladatok végrehajtása céljából felbocsátott technikai eszközök. Pályára állításuk űrhajózási hordozórakétával történik, ennek segítségével éri el az adott űreszköz a feladata végrehajtásához szükséges pályát.

űrhajó: Az űrhajósoknak a Földről a világűrbe juttatására, az ott végrehajtandó tudományos vagy más programok lefolytatására, az űrhajósok más személyszállító űreszközökre vagy más égitestek felszínére való átszállítására, illetve visszaszállítására, végül a földfelszínre való visszahozására szolgáló, egyszer felhasználható űreszköz. A tudományos vagy egyéb programot a benne tartózkodó emberek hajtják végre. Ezért belső berendezései az ember életfeltételeit huzamosabb ideig fenntartják, felszerelésük módot nyújt arra, hogy az utasok visszatérjenek a Földre, sőt a programnak megfelelően esetleg valamely idegen égitesten le- és felszállhassanak. Az újabb űrhajók általában alkalmasak arra, hogy a szükséges pályamódosító manőverek végrehajtásával a pályán összekapcsolódjanak egy űrállomással vagy más űrhajókkal.

űrrepülőgép: ha többször felhasználható az űrjármű, vagyis ez az űrhajó és a repülőgép kombinációja, visszatér a Földre

űrállomás: nagyméretű, emberek huzamosabb idejű tartózkodására berendezett, bolygó vagy hold körüli pályán keringő űreszköz. Az űrállomás személyzet befogadására alkalmas, különleges műhold. Az űrállomások az űrhajóktól nagyobb befogadóképességükkel, állandó pályájukkal és hosszan tartó üzemükkel különböznek. A gyakorlati hajózásban egyelőre csak a Föld körüli pályán keringő űrállomásokat valósították meg. A személyzet időnként cserélődik.

űreszköz. Az űrállomás személyzet befogadására alkalmas, különleges műhold.

űrhajós: az űrrepülést végző személy

aktív élettartam: az az időszak, amíg a hasznos teher felbocsátása után méréseket végez, vagy információkat továbbít

mesterséges égitest, űrobjektum: az űreszköz aktivitása utáni időszakban az űreszköz elnevezése. De az űrkísérletek során keletkező törmeléket (űrszemét) is így hívják .

mesterséges bolygó: a Nap körül közvetlenül keringő űrszonda

űrrakéta: az űrszondát felbocsátó hordozórakéta

űrbázis: az égitesteken létesített/létesítendő lakott telepek

A világűrben keringő, lakott mesterséges égitesteket méretüktől és feladatuktól függően többféle elnevezéssel illetik:

űrkomp: a világűrben közlekedő, a Földre soha le nem szálló jármű

űrrepülőtér, űrközpont: az űrhajózási hordozórakéták indításhoz való előkészítéséhez és indításához szükséges építmények, épületek, berendezések és ezek telepítési területének összessége. Az űrrepülőterek, űrközpontok főbb objektumai:

űrügynökség: világűr kutatásának, hasznosításának koordinálására hozták létre. Feladatuk csak a polgári alkalmazások irányítása és koordinálása.

Almár Iván - Űrhajózási lexikon (Akadémiai Kiadó, 1984)

Almár Iván-Both Előd-Horváth András: SH Atlasz - Űrtan (Springer, 1996)

Bay Zoltán - A Holdvisszhangtól az új méterig (Kriterion, 1985)

Both Előd - Űrkutatás (TIT, 1988)

Both Előd-Horváth András - Magyar űrkutatás 1993 (Nexus. 1994)

Both Előd-Horváth András - Űrkutatás (Műszaki Könyvkiadó, 1985)

ESA (European Space Agency - Európai Űrkutatási Szervezet)
http://www.esrin.esa.it/

Herrmann, Joachim: SH Atlasz - Csillagászat (Springer, 1994)

Horváth András-Szabó Attila - Űrhajózás-űrkutatás (Közlekedési Múzeum, 1991)

Internet Kalauz (1997. július - augusztus)
  - Sajó Yvette - A suli.net program elindítója, 8-9. oldal
  - Vértes János Andor - Kiselőadás egy nagy ötösért, 17. oldal

Kovács László: Bay Zoltán, a kísérleti fizikus

Kőháti Attila - Az űrkutatás haszna

Magyar űrkutatás, 1993

Márki-Zay János - Bay Zoltán és Németh László

Meteor csillagászati évkönyv, 1997

Holl András - Az Internet a csillagászatban

Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK)
http:// mek.iif.hu

Moldoványi Balázs - Ötven éves a magyar űrkutatás
http:// mek.iif.hu/porta/szint/termesz/csillag/50eves.hun

Nagy Ferenc - In memoriam Bay Zoltán

NASA honlapja
http://www.nasa.gov/

Staar Gyula - Megszállottak

Francis S. Wagner - Bay Zoltán

AKG csillagászati szakköre
http://supernova.akg.hu

Az [origo] tudományos hírei
http://origo.hu/tudomany

Űrvadász, Sopron
http://urvadasz.sopron.hu/

Pribusz Katalin: Számítógép alkalmazása a fizika tanításában - referátum

Pribusz Katalin: Az Internet és a fizikatanár - referátum

MCSE ftp-szervere

NASA

SH Atlasz - Űrtan (Springer, 1996)

AKG csillagászati szakköre
http://supernova.akg.hu/

Az [origo] tudományos hírei
http://origo.hu/tudomany/

Űrvadász, Sopron
http://urvadasz.sopron.hu/

A dolgozat témájából adódik, hogy befejezett, végleges verziója nem létezik. Az anyag elsődleges megjelenési módja a web. Bízom benne, hogy az eddigi tendencia folytatódni fog az oktatási intézmények korszerű eszközökkel való ellátásában és a Sulinet/Irisz program folytatódni fog, most már a meglévő eszközöket (számítógép, Internet csatlakozás) szellemi tartalommal is megtöltik - megtöltjük. Remélem ez a dolgozat is elő fogja segíteni ezt a folyamatot.

Ez úton is szeretném köszönetemet kifejezni szakvezetőmnek, dr. Szatmáry Károly tudományos főmunkatársnak, aki hasznos ötletekkel segített a munkámban, rendelkezésemre bocsátotta a szükséges információkat, segítve ezzel a dolgozat kialakulását.