Elöljáróban

Álvaro de Campos alakja és költői munkássága különleges helyet foglal el a pessoa-i életműben. Egyike a portugál költő teremtett, heteronim költőfiguráinak, de mind Alberto Caeiro-nál, mind Ricardo Reisnél közelebb áll hozzá. Talán csak a fél-heteronim-nek nevezett Bernardo Soaressel van Pessoa olyan intim kapcsolatban, mint Campossal. De míg Bernardo Soares, az egyhangú irodai munka, a hónapos szobák és a kifőzdék sivárságába belesüppedő kishivatalnok egyfajta csökkent értékű létet képvisel, hiszen mindig olyankor jön elő, amikor létrehozója álmos, fáradt, vagy szellemi képességeinek csak korlátozottan van a birtokában, Campos a kiteljesedett lét és költői pálya ígéretét jelenti Pessoa számára.

Ez az 1890-ben született és Glasgow-ban hajómérnöknek tanult költő ifjúságát ugyanúgy utazással töltötte, mint Pessoa, és ugyanúgy életre szólóan kötődött az angol nyelvhez mint ő. Kis híján haláluk éve is azonos, hiszen Pessoa - egyes kutatói szerint - 1935 elejére tervezte költőtársának halálát, talán a magának készített horoszkópból kiolvasott közeli végének bizonyosságában. De egyre romló testi és lelki állapotában, az újabb és újabb Campos-versek írásába belefeledkezve talán elfelejtette vagy elnapolta költőtársa létének lezárását, így akaratlanul vagy talán nagyon is tudatosan halhatatlanná tette őt.