---

A filozófia formamegújulása?

Vitatkozhatunk arról, hogy amikor a filozófia veszít korábbi fényéből és jelentőségéből, mi szükség van alkalmazott filozófiára, vagy amikor nem egyöntetű álláspont uralja az alkalmazott filozófia fogalmát, sajátos jegyeit, miért születik könyv e témában. Azt gondolom, újfajta kihívás előtt áll a filozófia, miként maga a társadalom is. A filozófia ma nincs abban a helyzetben, hogy tétlen maradjon belső kísérleteivel szemben. Igaz, le kell mondania az átfogó, univerzalisztikus, mindent megragadni képes tudás és végső igazság birtoklásának szerepéről. Nem vitás, a régtől fogva beívódott, magas (mi több, legmagasabb) rendűnek tételezett világa, belső építménye manapság recseg-ropog. Mert válságba került a fogalmi kultúra. Legalábbis a klasszikus, tradicionális filozófia szemlátomást veszít jelentőségéből, hatásából. Mégis hiszek abban, miként e kötet valamennyi szerzője, hogy ez az értékvesztés, meggyengült jelenlét nem a filozófia általános megszűnéséhez vezet. Olyan vajúdásról van inkább szó, amely valóságosan megújulást és formagazdagságot eredményez. Ezt az esélyt adjuk meg (kell, hogy megadjuk) az alkalmazott filozófiának is. Napjaink társadalma jelentős változásokon megy át, amelyekből itt csupán arra utalok, hogy az ökológia, a géntechnika és -technológia, az üzleti világ, a globalizáció, a kisebbségi jogok stb. alakulása mind több új (vagy régi) filozófiai és etikai dilemmát vet fel, melyekre a szakemberek sora és a közvélekedés egyaránt izgatottan várja a válaszokat. Legalább is általánosabb megfontolásokat, mélyebb szintű, főként etikai természetű összefüggéseket remél a filozófiától. Vagyis a "régi ívású" filozófiák térvesztésével egyidejűleg új társadalmi igény és szükséglet is támad a filozófia határozott megújítására.

Beláthatjuk, a hazai alkalmazott filozófiai kutatás s oktatás lemaradásban van. Biztató ugyan, hogy Magyarországon is megtette már első lépéseit ez a filozófiai művelés (létrejött az akadémiai szintű társasága, szerveződött nemzetközi találkozó stb.), viszont egy kiforrott, a szakma és a szélesebb szellemi közvélemény által is meg- és elismert fejlődési foktól még távol vagyunk. Jelenleg nem kellően markáns az alkalmazott filozófiát művelők jelenléte, maga a diszciplína pedig az identitáskeresés és az öndefiniálás kevésbé látványos, ám annál kínkeservesebb útját járja. Jellemző tünet például, hogy a kutatók nem egységesen használják az alapfogalmat. Nem világos és egyértelmű az elkülönülés a "praktische philosophie", a "practical philosophy", valamint az alkalmazott filozófia között. Nem megoldott a gyakorlati és az alkalmazott filozófia jelentése közötti különbözőség. Nem vagyunk még túl az első komolyabb szakmai vitákon. A kutatók élénk diszkussziókat folytatnak, s a különféle ellentétek - kimondva, kimondatlanul - ott feszülnek e könyv szerzőinek álláspontjai között is. Hadd utaljak két példára. Nagy, s mindmáig eldöntetlen kérdés, hogy vajon maga a filozófia tudomány-e, vagy csupán sajátos szellemi élénkség, s ezzel összefüggésben, az alkalmazott filozófia új diszciplináris paradigma, avagy minden filozófia- építkezés szerves részről van-e szó. Továbbá: az alkalmazott filozófia bölcsesség, vagy (a való világ s élet amire reagál az alkalmazott filozófia) éppen a bölcsességet homályosítja el. A kötet szerzői sok kérdésben egyet is értenek. Például abban az állításban, hogy alkalmazott filozófiára szükség van, kialakulása pedig szükségszerű. Részben saját immanens mozgása, fejlődése, részben az újfajta társadalmi igények miatt. Konszenzus jött létre abban is, hogy az alkalmazott filozófia nem a filozófia puszta alkalmazását jelenti, hanem annál lényegesen több és mélyebb tartalmat. Igaz, megoszlanak a vélemények arról, hogy mi ez a "plusz" jelentés, de a további kutatások, azt hiszem, kiforrják az egységes(ebb) álláspontot. Hadd ajánljak itt egy Bevezeto. A filozófia formamegújulása? megfontolást, minden különösebb elemzés és bizonyítás nélkül: az alkalmazott filozófiát talán a nagyfokú erkölcsi irányultsága és a felelősség sajátos ethosza különbözteti meg leginkább minden más filozófiától.

Végezetül technikai jellegű problémát említek. A kötet két fő fejezetének tanulmányait olykor nehéz volt tematikailag besorolni. A szerkesztői döntést végül is az határozta meg, hogy az adott írásokban mire esik a fő hangsúly. És remélem, a tisztelt Olvasót nem zavarja meg, a könyv mondanivalójának egészét pedig nem töri meg a szerzők eltérő irodalmazása, illetőleg hivatkozása. Manapság sokan gondolják úgy, a filozófia szép lassan "elfogy", elhal, s átadja helyét a társadalomelméletnek, a politológiának, a szociológiának vagy a művészetnek (a sor folytatható). Sok más gondolkodóval együtt én abban bízom, hogy nem erről van szó, hanem új utak, formák kereséséről. Majd az Idő eldönti, kiforrja-e magát az alkalmazott filozófia.

Karikó Sándor

---