A MEGISMERÉS ÖRÖME

A szánkhja és a jóga filozófiája

A hindu filozófia két igen híres alkotását, Patandzsali Jóga-szútráját és Ísvarakrisna Szánkhja-kárikáját tartja kezében a tisztelt olvasó. Mindkettőt a klasszikus filozófiai iskolák - az úgynevezett "darsanák" - alapművének tekintik, és nagy becsben állnak Indiában mind a mai napig. Ezeket fordítottuk le szanszkrit nyelvből, és láttuk el saját magyarázatainkkal.

A darsanák egzakt filozófiája a Krisztus utáni első évszázadokban alakult ki, tanításmagvuk, világszemléleti módjuk azonban az ősi múltból származik. Innen indult az a szellemi fejlődés, amelynek során a filozófusok nemzedékei a mágikus rituálékból és az áldozati misztikából megalkották a logika (nyája), a természetfilozófia (vaisésiku, szánkhja), a meditatív aszkézis (jóga) és a metafizika (mímámszá, védánta) komplex bölcseleti rendszereit.

A darsanák - bár olykor a gondolati absztrakció szinte legvégső határáig is eljutottak - hűek maradtak mágikus-misztikus eredetükhöz, és így létszemléletük lényegesen eltér az európai gondolkodástól. A leglényegesebb különbség az, hogy amíg az európai ("modern") gondolkodásmód valamit szemlél, valamit keres, addig a darsanák nem annyira a szemlélet tárgyában, mint inkább magában a szemlélés folyamatában, a megismerés misztériumában keresik a lét végső igazságát. Erre utal a "darsana" szó jelentése is, amit szó szerint "látásmóddal", "megtapasztalással" lehetne fordítani.

A felsorolt hat darsana-irányzat közül a szánkhja és a jóga iskola terjedt el leginkább a nyugati világban. Ennek érthető okai vannak. Lételméletük nem bonyolódik bele túlságosan a hindu filozófia elvont kategória-rendszerébe, hanem aránylag egyszerű fogalmakat használ. Tanításaik nem maradnak meg az absztrakció síkján, hanem megmutatják a feltárt igazsághoz vezető megvalósítási utat is.

Ebből a szempontból a két iskola jól összeillett. A "Számvetés", a szánkhja képezte az elméletet, az "Igázás", a jóga pedig azt az aszketikus törekvést, ami a tudat káros tartalmainak lebírásával, "leigázásával" megvalósította a filozófia végső célját, az abszolút lelki és szellemi szabadság állapotát. A két irányzat rokonsága már az indiai vallásfilozófusoknak is feltűnt, s már a korai időktől kezdve közös néven, szánkhja jóga iskolának nevezik őket.

A "szánkhja" kifejezés szó szerint "számot", "számlálást" jelent. Erre az etimológiára egyes kutatók azt a magyarázatot adják, hogy a szánkhja filozófia eredetileg nem állt másból, mint az upanisadokból jól ismert lételemek, princípiumok "számbavételéből". Ez a magyarázat bizonyos fokig jogosult, hiszen az indiai filozófia kedvelt módszere volt a legfontosabb fogalmak számbavétele, felsorolása, és különösen érvényes ez a szánkhja iskola művére.

A "szánkhja" szó értelmezésénél azonban nem szabad megfeledkeznünk a fogalom mélyebb, a filozófiai célt is magába foglaló jelentésköréről. Ísvarakrisna művét olvasva egyértelműen kiderül, hogy a szánkhja messzemenően többre törekszik a fogalmak puszta "leltározásánál". Célja a valóság tényeinek (tattva) megállapítása, ama princípiumok számbavétele, amelyek a valóságot képezik, s amelyek a valóság megtapasztalásához elvezetnek.

Eme valóság középpontjában az első számú tattva, a minden tapasztalóban bennerejlő Emberi Szubjektum (purusa) áll. Az ő látó szeme előtt bontakozik ki a Természet (prakriti), az objektivitás ellentett princípiuma. Kettejük érintkezése feszíti ki a személyes létezés "tudati" és "anyagi" elemekből szőtt hálóját, a világ képéről alkotott ama hálót, amibe önös ítéleteinkkel, minősítéseinkkel és irányultságainkkal reménytelenül belegabalyodunk, s ami legnagyobb szenvedéseinket okozza. Itt, a determinált létezés gúzsába kötött emberi tudatban kezdődik el a szánkhja-jóga útja. Az a rejtett, ősidők óta járt ösvény, amely létezésünk, legbelső természetünk feltárásához és uralmához vezet. Erre az útra akkor lépünk majd rá, ha már magunk mögött hagytuk a filozófiákat és a hétköznapi vallásosságot, ha szembe merünk nézni ama egyedüli és legfontosabb feladatunkkal, amit az Ember megismerésének neveznek.

A fordítók