ÉLETRAJZ

Költő, író, publicista. 1877. november 22-én született Érmindszenten. Apja, Ady Lőrinc gazdálkodó kisnemes volt. Anyja, Pásztor Mária kálvinista papi ősöktől származott. A gimnázium első négy évét a nagykárolyi piaristáknál, a négy felső gimnáziumot pedig a Zilahi Református Kollégiumban végezte. 1896-ban beiratkozott a Debreceni Református Jogakadémiára, de tanulmányait még az első év vége előtt félbehagyta. 1898-tól újságíróként tevékenykedett Debrecenben, ahol szinte valamennyi lapba írt, a Debrecennek pedig belső munkatársa volt. 1899-ben Versek címen Debrecenben jelent meg első kötete, melyhez Ábrányi Emil írt előszót. Ezen a köteten még eléggé érződik Reviczky hatása. 1900-1903 között Nagyváradon volt újságíró, előbb a kormányzó Szabadelvű Párt lapja, a Szabadság, majd a radikális Nagyváradi Napló munkatársaként. Nagyvárad ekkor a vidéki Magyarország legjelentősebb szellemi központja volt. A gyorsan fejlődő polgárváros döntő élményt jelent Ady számára. Nagyvárad művelt értelmisége körében ismerkedett meg Schopenhauer, Nietzsche és Marx műveivel. Nagy hatással volt rá a polgári radikalizmus politikai programja, mely harcot hirdetett a magyarság kulturális és szociális elmaradottsága ellen. Ady lenyűgöző, irodalmi szintű publicisztikája által hamarosan a baloldal szellemi vezérévé vált. 1903-ban Nagyváradon jelent meg Még egyszer címen második kötete.

Ugyanebben az évben találkozott Diósy Ödönné Brüll Adéllal, azaz Lédával, a nagy szerelemmel. A művelt nagypolgári asszony ismerteti meg a modern francia költőkkel, és arra is ráveszi Adyt, hogy franciául tanuljon. Ady Lédával egy évre Franciaországba utazott, ahol a Budapesti Hírlap tudósítójaként dolgozott. Az utazás megadta Ady számára a lehetőséget, hogy hazáját külső nézőpontból lássa, és onnan nézve még jobban érzékelte Magyarország elmaradottságát. Az 1906-ban született Új versek című kötetének nagy része Franciaországban született. A kötettel Ady az irodalmi élet középpontjában találta magát, ettől fogva állandóan irodalmi és politikai harcok kereszttüzében állt. Konzervatív ízlésű ellenfelei, élükön Rákosi Jenővel, egyaránt támadták versei radikális mondanivalóját és formai újításait. Az igaztalan vádaskodások elől 1906 júniusában ismét Párizsba ment. 1907 nyarán tért vissza. Hívei a Nagyváradon megjelenő Holnap című antológia, és az 1908-ban induló Nyugat köré tömörülő írók közül kerültek ki.

1914-ig évente jelentkezett új kötetekkel. Vér és arany (1907), Az Illés szekerén (1908), Szeretném, ha szeretnének (1909) köteteinek verseiben olyan, addig a költészeten kívül rekedt témákat emel be a poézisbe, mint az érzéki vágy, az anyagi gondok. Az Illés szekerénben megjelentek istenes és a forradalmi költeményei is. Verseiben általában egyetlen metaforát, szimbólumot növeszt látomássá. Ady olyan jelképeket talált az eddig nem ábrázolt jelenségekhez, mint a 'magyar ugar' vagy a 'disznófejű nagyúr'. A Nyugatnak első számától kezdve főmunkatársa volt, írt a Huszadik Századba, a Figyelőbe, politikai tárgyú írásait pedig a radikálisok lapjában, a Világban közölte. 1910-re otthontalansága, anyagi gondjai, életmódja egyre jobban felőrölték erejét. Egyre többször pihent különböző szanatóriumokban. Lírájában a lázadást felváltotta a rezignált, meditatív hangnem.

1909-től egyre rosszabb lett viszonya Lédával, végül 1912-ben szakítottak. Pár nap múlva írta meg az Elbocsátó, szép üzenetet, melyben kegyetlenül számol le szerelmével. 1911-től levelezett Boncza Bertával, azaz Csinszkával, akit 1915-ben vett feleségül. Az esküvő után a Boncza család csucsai birtokára költöztek. Itt vészelték át a háború éveit. 1917-ben apósa halála után, annak budapesti, Veres Pálné utcai lakásába költöztek. Az 1914-18 között írt versei az 1918-ban megjelent A halottak élén című kötetében láttak napvilágot. Üdvözölte az 'őszirózsás forradalmat', de ekkor már nagyon beteg volt. A szifilisz teljesen legyengítette szervezetét, december elején tüdőgyulladást kapott. 1919. január 27-én halt meg Budapesten. Utolsó versei 1923-ban jelentek meg Az utolsó hajók kötetben.

Forrás: UHU könyváruház
http://www.uhu.hu