Batsányi János
Tapolca, 1763. máj. 9. - Linz, Ausztria, 1845. máj. 12

A tapolcai suszter fia Keszthelyen, Veszprémben, Sopronban tanult, majd Pesten jogot hallgatott. Tanulmányait csak úgy tudta biztosítani, hogy közben nevelői állást vállalt Orczy Lorincnél. Az egyetem befejezése után 1785-ben Kassára került. Tisztviselő volt a kassai kamarai igazgatóságnál. Itt ismerkedett meg Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal. Velük együtt indította és szerkesztette a Kassai Magyar Múzeum című folyóiratot. Itt bontakozott ki költői pályája, s jelentek meg országos feltűnést keltő versei. 1793-ban egy költeményéért (A franciaországi változásokra) hivatalából elbocsátották és Forgách Miklós nyitrai főispán magántitoknoka lett. 1794-ben a Martinovics-féle összeesküvés leleplezése után elfogták, s hosszú vizsgálati fogság után egy év börtönre ítélték. Budán, majd Kufstein börtönében raboskodott, ahonnan 1796. május 23-án szabadult. Börtönben írt versei munkásságának talán legszebb darabjai. Bécsben telepedett le, a pénzügyi hivatalnál kapott állást. Megindította a Magyar Minerva sorozatot, s 1798-ban kiadta Ányos Pál műveit. Dolgozott Osszián-fordításán is, amelyből azonban csak a Iniszthonai háború jelent meg. 1805-ben feleségül vette Baumberg Gabriella bécsi költőnőt. 1809-ben Napoleon csapatai megszállták Bécset, Batsányi közremuködött a császár magyarokhoz szóló kiáltványának fordításában. Ezért kénytelen volt a béke megkötése után a kivonuló francia sereget követni. Párizsban telepedett le. Napoleon évi 2000 frank járadékot biztosított számára. Ezt a járadékot azután is kapta, hogy 1815-ben Párizs elfoglalása után osztrák fogságba (Dijonba, Brünnbe majd Spielbergbe) került. Felesége közbenjárására végül szabadon engedték, és Linzbe számuzték. Hazájától, s az éledő magyar irodalomtól elszakadva élt. Csupán a keszthelyi körrel, s Festetics Györggyel tartott egy ideig kapcsolatot. 80 éves születésnapja tiszteletére a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közé választotta. Könyvtárát a Nemzeti Múzeumnak hagyományozta. Tapolcán tábla és szobor őrzi nagy fia emlékét, s a hálás utókor elérte, hogy hamvait szülőföldjére hazaszállítsák. Költeményei kiállták az idő próbáját, s rendszeresen megjelennek a magyar klasszikusok antológiáiban, időközönként önálló kötetekben is.

Forrás: http://www.dfmk.hu/zalaiak/batsanyi.htm