Egy alföldi faluba megérkezik Budapestről a fiatal tanítónő, mégpedig a kántortanító házába érkezik, ahol már ott lakik egy fiatal filológus mint tanító, és akibe már szerelmes is a kántorlány. Az érkezőt, Flórát, rögtön megrohanják a falubeli pozícionált urak, a szolgabíró és a káplán, a bíró, az orvos, a gyógyszerész, és persze a falu leggazdagabb kegyura, ifj. Nagy. Flóra csökönyös elutasítása felidegesíti a falu urait, akik fel vannak zaklatva a tanítónő miatt, s közben még a szerencsétlen filológus, a kis tanító is beleszeret Flórába, aki még ifj. Nagyot is elutasította. Mindennek ellenére, ha nem mutatkozik is többé a színen, mindennap érkeznek Flórának virágcsokrok, a fővárosi cigányprímás pedig minden éjszaka szerenádot húzat a bandájával az ablaka alatt. Ez lesz azután a titok. Mert a faluban senki sem tudja, kitől jönnek a csokrok és a zene, és ez lesz a főbűne Tóth Flóra tanítónőnek. Ezért ítélik el. Flóra az ítélőszék előtt nem leplezi le ifjú Nagyot, és nem is védekezik. Az iskolaszék felfüggeszti állásából, ő pedig megígéri a filológusnak, hogy hozzámegy feleségül. Csakhogy megérkezik ifjú Nagy, aki feleségül kéri, elküldve lánykérőbe hozzá a szüleit is, akik különféle ármánykodásokkal próbálják lebeszélni Flórát a fiukkal kötendő házasságról. Flóra állja a megaláztatásokat, de megparancsolja nekik, hogy ismét jöjjenek el, és rendesen kérjék meg. Amikor ez megtörténik, akkor leckézteti meg igazából a gazdag és dölyfös Nagyékat, a falubeli pozícionált urakkal együtt. És ezek után elmegy, ifjú Nagy pedig utána rohan, Flóra pedig megbocsát, és a színműben melodramatikus lesz a befejezés.

Forrás: http://www.hetnap.co.yu/9.45/cikk14.html