Tétel adatlapja
CÍMLAP
Gyulai Pál
összes költeménye

TARTALOM, ÉLETRAJZ


Tartalom

Költemények 1846-1864

Virágnak mondanálak...
Az éjről.
Csillagos az ég...
A szél és a nap.
Erdő és vár.
Amott egy agg cserfa.
Erdély.
Estve.
Egy tavaszi nap.
Májusban.
A távozó.
Hazám.
Hadnagy uram.
A székelyek.
Világosnál.
Októberben.
Magyar költők.
Pál gazda.
Midőn elindult.
Tavaszéj.
Ne hozd a bort!
Beteg-ágyon.
Három éj.
Sóhaj.
Emlék.
Emlékszel-e...
Szüreti lakomán.
Honvágy.
Úti emlék.
Erdély határán.
Szülőföldemen.
Gyermekkori barátnőmhöz.
Otthon.
Emlékkönyvbe.
Esküvő előtt.
Mi hallik az erdőn.
Éji séta.
A bujdosó.
Egy fiatal leányra.
Géza urfi.
Pókainé.
Rajtam ne csodálkozzatok.
Fáradt vagyok...
Szüreten.
A szülői ház.
Egy régi udvarház.
A távolból.
Nem vagy te legszebb...
A fővárosban.
Oh ha ki tudnám fejezni...
Viszontlátás.
Járom én is a világot...
Késő vágy.
Sétál a lyány...
Ősszel.
A vándor fiú.
Szeretnélek még egyszer látni...
Honfibú.
Párbaj előtt.
Búcsu.
A menyasszony.
Külföldön.
A hősök sírja.
Marihoz.
Ez a kis lyány...
Kis bokrétám...
Szegény vagyok...
Szeretlek!
Este tőled ha elváltam...
Bálban.
Mi hűn szeretsz...
Áldjon meg az isten
Szeress édes Marim...
Horatius olvasásakor.
Haza felé.
Megelégedés.
Az igazság és hamisság.
Ölelve tartlak...
Nyíló rózsa...
Marihoz elutazásakor.
A széchenyieskedők.
Bölcsődalok.
A szeretők.
Költő és kritikus.


Költemények 1864-1900

Oh mosolyogj rám!
Az álmodó leány.
Őszi délután.
Hajnalban.
Éji látogatás.
A budai rózsahegyen.
A népszerüség.
Leányomhoz.
A táblabíró.
Egy ház előtt.
Egy drámaíró politikusra.
Egy képviselő emlékkönyvébe.
Sok beszéd.
B. Jeszenák János sírkövére.
Az akácfák alatt.
Oh az idő...
Egy jótékony női bazárban.
Oh nemzetem...
A sellő.
Bálteremben.
Kendi.
Egy fiatal leányhoz.
Barátnőmhöz.
Silvester éjtszakáján.
Tanács.
Margit szigetén.
A szolgáló leány.
Őszi este.
Virasztva.
Falun.
Tavaszi reggel.
Leányfalván.
A hű leány.
A vén almafa.
Gyümölcsösben.
A szél.
Margit emléke.
Szőlőhegyen.
Diósgyőri dalok.
Az ősz.
Az erdei lak.
A patak és nefelejcs.
Dalaimról.
Baráti körben.
Utcai hárs.
B. Kemény Zsigmond sírjánál.
Napirend.
Kertemben.
A felhők.
Tisza-vidéki dalok
Írói recept.
Enyhület.
Piroslik a cseresznye...
Politikai xeniák.
Lethe partján.
Télen.
Egy ifjú emlékkönyvébe.
Késő bánat.
Utcán.
Kandallómnál.
Vigasztaló.
Hölgyeinkhez.
Emléksorok egy nő tükrére.
Gernyeszegen.
Az év végén.
Rossz termés.
Egy anya emlékkönyvébe.
Fiam fája.
Estély előtt.
Romhányi költői beszély.


Életrajz

GYULAI Pál
(Kolozsvár, 1826. január 25. - Bp., 1909. nov. 9.)

Költő, kritikus. A 19. század második fele magyar irodalmának egyik vezéralakja. Kolozsváron járt iskolába, ott végezte a jogot, sőt az akkori szokás szerint teológiát is hallgatott. Vörösmarty tette rá a legnagyobb hatást. Több nyelven beszélt, írt és fordította a világirodalom legnagyobb alkotásait. Versekkel, novellákkal is jelentkezett. Lapok, folyóiratok szerkesztője, vagy meghatározó munkatársa volt. Első volt, aki tudományosan alátámasztotta Petőfi Sándor költői nagyságát. Ugyanakkor kérlelhetetlenül üldözte a Petőfi-epigonokat. Több alkalommal megfordult Balatonfüreden és a Balaton vidékén.

Műveiből: Összes munkái. 1-5. Köt. Bp. 1902. - Válogatott művei. 1-2. Köt. Bp. 1956.

Forrás: Veszprém megyei életrajzi lexikon
https://mek.oszk.hu/00000/00062


×