Életrajz

Humorista, regényíró, költő, elbeszélő, kritikus, műfordító. Budapesti polgári családban született 1887. április 29-én. Humán érdeklődése mellett lenyűgözte a tudomány és a technika szédületes fejlődése, ezért a középiskola befejezése után matematika-fizika szakon kezdte meg tanulmányait. Ezután egy rövid ideig orvosi tanulmányokat folytatott. Végül csapongó alkatától vezérelve beállt újságírónak, kezdetben az Újság és a Budapesti Napló munkatársa volt.

A természettudományos érdeklődés azonban egész pályáján végigkísérte, azon kevesek közé tartozott, akiknél nem vált ketté a humán és a természettudományos műveltség.

1908-tól a Nyugat közölte verseit, novelláit. A Nyugat állandó munkatársa lett. Ekkortájt váltak legjobb barátaivá Kosztolányi Dezső és Füst Milán. 1908-ban írta a felvilágosodás forradalmi hagyományait idéző Martinovics című nagy költeményét. Átütő sikert és hírnevet az 1912-ben megjelent Így írtok ti irodalmi karikatúragyűjteménye hozta meg számára. Ugyanekkor adta ki novelláit is az Esik a hó című kötetben, de addigra Karinthyt a közönség már elkönyvelte humoristának. 1916-ban jelent meg diákkori emlékeinek novella- és karcolatgyűjteménye, a Tanár úr kérem.

1913-ban feleségül vette Judik Etel színésznőt. Etel 1918-ban halt meg spanyolnáthában. Második felesége Bőhm Aranka volt. Konfliktusokkal teli kapcsolatukról Karinthy nem egy írásában olvashatunk.

Az első világháború idején rendíthetetlen pacifista volt. 1918-ban lelkesedett a polgári forradalomért. A Tanácsköztársaság idején az írói választmány tagjának választották, de a Tanácsköztársasággal nem tudott azonosulni, így visszahúzódott a politikai tevékenységtől. Egyszer vendégségben a zongora iránt érdeklődött, mire a házigazda közölte, hogy sajnos a Tanácsköztársaság óta le van hangolódva. Karinthy a társaságban már saját poénjaként mondta ezt tovább, de ebben az időben nem csak a zongorának, Karinthynak is volt oka a rosszkedvre. Az ellenforradalmi Horthy-rendszer megbotránkoztatta, a radikális polgári humanizmus álláspontjáról ítélte el a társadalom embertelenségét, a fajmítoszt, majd a fasizmust. Ekkor vált a racionalizmus szószólójává, a XVIII. század filozófusainak utódává. Szerinte a XX. században újra kell értelmezni a fogalmakat, ezért meghirdette az Új Enciklopédia szükségességét. Írt is néhány címszót, de ezek nem álltak össze egésszé.

Karinthy egyik fő témája a férfi és nő kibékíthetetlen harca volt. Karinthy azonban nem vált nőgyűlölővé.

Regényeiben természettudományos és filozófiai témákat dolgozott fel. Swift utódaként Gulliver-regényeket írt. Az 1916-ban írt Utazás Faremidóban című munkájában Gulliver eljut a tudatra ébredt gépek országába, az 1921-ben megjelent Capillária pedig az uralomra jutott nők világában játszódik. Utolsó regényében, az 1937-ben keletkezett Mennyei riportban dantei utazást képzel el a túlvilág tájain. Utolsó éveiben újra felszínre tőrt benne a lírikus. A Nem mondhatom el senkinek című verseskötete 1930-ban jelent meg, az Üzenet a palackban 1938-ban látott napvilágot.

Mint fordító is maradandóvá tette nevét, Swift Gulliverjének és Milne Micimackójának magyarra ültetésével.

Karinthy valójában filozófus volt, aki bölcseleti életművet nem hagyott maga után, hanem kitűnő regényekben, gyönyörű novellákban, mulatságos humoreszkekben fejezte ki különféle nézeteit és életfilozófiáját.

1936-ban kiderült, hogy agydaganata van. Olivecrona, a híres svéd sebész operálta Stockholmban. Karinthy betegségéről és a műtét élményéről írta megdöbbentő beszámolóját, az Utazás a koponyám körült. A műtét után két évvel 1938. augusztus 29-én, nyaralás közben Siófokon váratlanul szélhűdés érte és meghalt.

Forrás: http://www.uhu.hu/szerzo.jsp?authorID=1902