Utószó

Az 1997-ben indult Katalán Könyvtár ötödikként megjelenő darabja egy kétrészes, a modern katalán színházat bemutató antológia második része. A kötet szerzői közül a magyar olvasó hárommal már találkozhatott: Salvador Espriu (1913-1985), Joan Brossa (1919-1998), valamint a verset Pere Quart néven publikáló Joan Oliver (1899-1986) költőként szerepelnek a Katalán Könyvtár Déri Balázs által összeállított és fordított első kötetében (Ész és mámor, 1997), Espriunak pedig egy novellája is olvasható, Tomcsányi Zsuzsanna fordításában, a sorozat második kötetében (A gondviselés szeszélye, 1998).

A XIX. század derekától új erőre kapó katalán irodalom a  századfordulón már világirodalmi rangú színpadi alkotókkal büszkélkedett. Velük, mégpedig a szecessziós Santiago Rusinollal (1861-1931), valamint a realista, erőtől duzzadó Angel Guimera-val (1845-1924) indul az előkészületben lévő, kronológiailag első kötet, amelyben helyet kap még a polgári képmutatást marón gúnyoló Carles Soldevila (1892-1967), valamint a modern katalán színház kétségkívül legsikeresebb szerzője, a sorozatunkban költőként szintén bemutatott Josep M. de Sagarra (1894-1961), aki a ma turistaparadicsomként ismert Costa Brava egy halászfalujáról fest nosztalgikus képet.

Jelen kötetünket, amelyet Déri Balázs és Faluba Kálmán állított össze a katalán írószövetség szervezőtitkára, Montserrat Baya segítségével, a polgárpukkasztó J. Oliver nyitja egy, a Spanyol Polgárháború előtti darabbal, míg az őt követő S. Espriu épp e polgárháború gyötrő élményét szublimálja Szophoklészt továbbgondoló Antigonéjában. A Katalóniában hagyományosan erős formabontó tendenciákat J. Brossa egy abszurd drámája képviseli. A  kötet ma élő szerzői közül a Sagarrához hasolíthatóan sikeres Josep M. Benet (1940) és a  valenciai Rodolf Sirera (1948) élet és színház szétválaszthatatlan egységét ábrázolják két, látszólag egészen különböző darabban, míg antológiánk legfiatalabb szerzője, Sergi Belbel (1963) egyazon eseménysorozatot mutat be két, egy pesszimista és egy optimista változatban, miközben ő is, Benethez és Sirerahoz hasolóan,a színház végső értelmét keresi.

A kötet hat darabja közül kettőt a kiváló színházi szakember és  költő-műfordító, az erdélyi Jánosházy György fordított, aki 1972-ben Körtánc fantomokkal címmel egy kortárs katalán költői antológiát is megjelentetett Bukarestben. (A második, bővített kiadás Vágtató lovak címen jelent meg 1998-ban.) A másik három fordító, Tomcsányi Zsuzsanna, Déri Balázs és Kertész Lóránt, az ELTE Spanyol Tanszékéről immár harminc éve folyamatosan kikerülő katalánosok különböző korosztályait képviseli.