CÍMLAP
|
TARTALOM, ISMERTETŐ |
Tartalom
A pávatollhoz
A képzelethez
A szerető
A nyúgalomhoz
Választás
A dalos
Kazinczyhoz
Az arcas
Búcsú B...től
Egy született leánykának
Gyakorta szárnyain...
A végnyúgalom
Kivánság
A fantázia
A kedves sírja
A holdhoz
A költő
Andalgások
A sonetto
Az acatia
Géniusz száll...
Gyönge kézzel...
A költő
Minden órám...
Veszteség
Felelet Kazinczy első szonettjére
Ajánlás
Óhajtás
Átok
Panasz
Hiacynthus
Egy ifju sírján
Egykor homályos...
A jegyváltó
Ábránd
Szemere Pálhoz
Ideál
Édes kín
Jennyhez (i)
Rádaynak sírján
Élet
Sorsán vidámabb...
Laurához
Vilma emlékkönyvébe
Küzdés
Róza
A szenvedő
Az ivó
Rákos nimfájához
Tudatlanság
Bor-király
Elfojtódás
A lyány dala
Szerelem
Hol a virány...
Lyány ült...
A reményhez
Szemere Teréz emlékkönyvébe
Rény
A földhez
Gulácsy Gábor emlékkönyvébe
Rákóczi hajh...
Remegve zeng...
Képzelethez
Az ostrom Kőszegnél
Szép Lenka
Rákos
Bú kél velem...
Dobozi
Idegen
Talányok
Bordal
Csolnakon
Himnusz
Vérmenyekző
Zápor
Vanitatum vanitas
Remete
Zsarnok
Panasz
Édeskedő
Ki búban űl...
Lotti
Tanács
Igazság
Remény, emlékezet
A nyugtalan
Berkemhez
Endymion
Vigasztalás
Esti dal
Emlék
Áldozat
Echo
Holdhoz
Jennyhez (ii)
Drégel
Szerelemhez
Alkonyi dal
Régi várban
Rév előtt
A szabadsághoz
Derű
Balassa
Hervadsz...
Költő
Vándor remény...
Ültem én...
Hév naptól...
Vágy
Pipadal
Vándor
Honvágy és szerelem
Epigrammák
Gróf Károlyi Györgynek az uradalmaiban szolgáló tisztviselők
Zrínyi dala
Szondi
Kölcsey
Könnycsepp
Huszt
Mária therésia
Távozás
Munkács
Búsan csörög...
Vad homály kél...
Kél a zefir...
Bár rózsa volnék...
Nap száll alá...
Vész
Kazinczy
Átok
Intés
Tisztújítás
Emléklapra
Hős
Versenyemlékek
Felírás Kende Zsigmond házára
Emléksorok Klobusiczky Matildhoz
Éji temetés
Paulina emlékkönyvébe
Zrínyi második éneke
Messze széles...
Szép Erdély...
Könnye csillog...
Mi fénylik ott...
Rebellis vers
Átok
Ismertető
Kölcsey életművében a versek száma nem nagy: ez a kiadás mindössze másfélszáz költeményt tartalmaz. Azt, hogy a vékony kötet mégis milyen értékeket rejt, milyen tanulságokkal szolgál a mai olvasónak is, csak úgy ismerhetjük fel, ha a verseket olvasva felfejtjük a romantika díszítményeinek "rózsaláncát", a napjainkra elavultnak érzett hasonlatfüzért, és engedjük, hogy a veretes szavakból, az "étheri tűz, báj s hang" (Ajánlás) zenéjéből az örökérvényű igazságok hassanak ránk. Ha elfogadjuk, amit önvallomásában a költő magáról hangoztat: "Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak... " (Kölcsey), mindjárt átélhetőkké válnak hazafiúi érzelemtől fűtött lelkes szavai, jelmondatokká nemesedett igéi "Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!" (Huszt), "A haza minden előtt!" (Emléklapra), a Berzsenyit visszhangzó sorok: "Romlasz magyar nép, romladozol hazám, / És lassan ötlő féreg emészt belől..." (Rákos): élő tanulságként szolgálhatnak. A költő Kölcsey nemcsak a korai magyar romantikának (egyesek szerint preromantikának), hanem a magyar költészet egész történetének is egyik legnagyobbja. Görög és német mintákon tájékozódó poétikájának szellemében a költő a magyar líra legszebb "éteri" költeményeit, a magyar népdal tanulmányozása eredményeképpen a múlt század néhány legjelentősebb műdalát, filozofikus szellemű patriotizmusa kifejezéseképp pedig a klasszikus magyar irodalom néhány abszolút remekművű hazafias énekét alkotta meg (A Holdhoz; Géniusz száll; Csolnakon; Himnusz; Zrínyi dala; stb.).
Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői
https://legeza.oszk.hu