Tétel adatlapja
CÍMLAP
Komjáthy Jenő
összes költeménye

TARTALOM, ÉLETRAJZ


Tartalom

A homályból
Költemények 1876-1894

A homályból
Anyámhoz
Himnusz
Magamról
Fejemben egy világ...
Ábrándos fiú
Fogadás
Életsor
A múltból
Az álmodó
Jóslat
Mérték

Régi rege

I. Melyik a nótám?
II. Quam prope, tam procul
III. Szeretnék...
IV. Utazás
V. A szenvedélyek véres árja...
VI. Zene harsog...
VII. Menj és ne érints...
VIII. Nem átkozlak...
IX. Kolostorba!
Végtelen vágy
A hipokritákhoz
Gnóma
Bizarr
Egy könyv elé
Füst
Körfolyam
Álom
Istenek
Csak töredék
Don Juan bánata
Magamhoz
Magdaléna
Laura
A sápadt asszony
Delíriumban
Sírversek
Valami suttog...
Altató
Búcsú Abdérától
Itt van az ősz!
Télen
M. Helén emlékkönyvébe
Ajánlás egy antológia elé
Emléksorok
A száraz levél
Heine dalaiból
A korcsmában
A magányos ivó
Titánok harca
Magány
Ne hívd az istent!
A gethszemáni kertben
Meghalok...
Siralom
Támadj föl...
Le vagy tiporva...
Bolyongjak...
Dacból
A nyár dalai
Óda a naphoz
Kéj
Kortársaimhoz
"Alázat"
A kötelességhez
Szokatlan hangot üték meg...
Új Józsué
Repülj, dalom!
Mind hasztalan!
Haldokló nyár
Megőszült a világ
Feledni!
Árny
Csak jót ne várj!
Árnyék borult rám...
Kérdés
Tört
A boldogság mi?
Idegenben
Honvágy
Elmélyedés
Euthanázia
Költő vagyok
Nincs lehetetlen!
Prometheusz
A nagyszivüek...
Avatlan szem...
Ifjabbodás
Álmodva
Va banque!
Reviczky Gyula halálára
Barátaimhoz
Kar
Álom és valóság
A semmi
Magyar
Tettvágy
Riadó
Tudom, hogy eljön...
Az ifju, szép tavaszt...
Csak tartsatok...
A magasból
Múzsámhoz
Nincsen bocsánat!
Margit húgom emlékkönyvébe
Szakadjatok!
Megnyugvás
Memento vivere!
Ha majd a hír...
Lesz még egyszer kikelet!
Új nyár
In hilaritate tristis
Kérdések
Ó, jaj nekem!
Búbánat
Vágyom a büvös...
Parkban
Őszi dal
Az élet kéje
Az élet képe
Nem puszta...
Schopenhauer
Hópelyhek
Otthon
Melankólia
Még egy tusa!...
Celeszta húgomnak
Szállj magadba!
Gondolatok a halálról
Önvád
Az "Apokalipszis"-ból
Új élet
Az újkor szelleme
Törj össze mindent...
A börtönből
Szózat
Lelkemből zengem...
A kis lelkek
Dac
Romok fölött
Viharének
Elöntöm lelkemet...
Újjászületés
Rohan a nap...
Az ég
A fatalista
Kereslek!
El akarok égni
Ragadj ki, én lelkem!
Rejtelmek
Harmónia
Eh, mit gyötörtök!
Nem akarok én hírt
Jelenések
Palágyi Menyhértnek
Nazarénus dal
Nem sírok többé...
Hurrá!
A koldus
Kit megcsapott...
Hagyjatok élni!
Lehellet
Meg tudnék halni...
Az ősige
Egyszerre
Az örök dal
Diadalének

Éloa

Szerelem
Ó, légy enyém!
Ha eltaszítasz...
Éloa!
A porba csúsztam...
És megtaláltam őt...
Enyém vagy!
Ó, mennyi fény!...
Imádság
Ki hozta ránk...
És szólt a démon
Vallomás
Az enyészethez
Éloa, sírj!
Ki vagy?
Éloa, győztél!
Májusi reg

Hátrahagyott versek

Monológ
Atyámnak
Március 15-én
Magyar vagyok
Nem egy az isten!
Mégis egy
A bölcsész és a teremtő
Pogány vagyok
Du bist
A hó alól
Ich bin ein mensch!
Bukás
Szirén
Akasszátok föl a pánszlávokat!
Apponyi Alberthez
Egy virágárusnőhöz
Magától
Szenicen
Babonás hatalom...
Egy főpapnak
Véremmel írtam...
Románc
Virágrománc
Dzseláleddin Rúmí
Isten
Induló

Töredékek, vázlatok

Ódon
Magán
[Mi fáj? A faj...]
S felelt az angyal
Télapó
Erdőben
De profundis
Egy mozzanat
Apoteózis
Éloa
Éloa
[Magyar nyelv]
Éloa, jöjj velem!
Antikrisztus
Loreley
Éloa születése
Az álom
De ti, élősdi, csalfa nép...
[Hova szemed tapad...]
[Éhes vagyok...]
[Enni! Mily magasztos...]
[Nyelv az örök apa...]
[Ó, tündér ilona...]
[A sejtek sejtelmek...]
[Boldogok, kik sírnak...]
[Éber ember...]
[Én látom magamat...]
[Mert sok akart lenni...]
[Nőni! Mindent megenni!]
[Könnyemből születtél...]
[Méhetekben vagyok...]
[Természet! Fönséges világrima...]
[Testemből templomot...]
[Önmagamnak apja...]
Gondolatok a Béke-kongresszus fölött
[A vízben égnek...]


Életrajz

Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. febr. 2. - Bp., 1895. jan. 26.): költő. Elszegényedett nemesi családból származott. Pozsonyi gimnazista korában kezdett írogatni, majd levelezés útján megismerkedett Reviczky Gyulával. Bp.-re kerülve az egy. bölcsészkarának lett hallgatója, ekkor kötött szoros barátságot Reviczkyvel, valamint az irodalmi ellenzék képviselőivel. Oklevelet nem szerzett, 1880-tól Balassagyarmaton polgári isk. tanár. 1885-ben felfüggesztették állásából. Kétévi állástalanság után 1887-től haláláig Szenicén tanított. Fiatalon halt meg azon a napon, amikor megjelent A homályból c. egyetlen kötete. Halála után másfél évtizeddel barátai megalapították a K. J. Társaságot. Az irodalmi és szellemi élettől távol nehéz körülmények között élt. Magányában egyedül a versírás és a filozófia maradt számára. Jelentős képviselője volt a 19. sz. végi újabb lírai törekvéseknek. Mint az irodalmi ellenzék tagja élesen támadta az akadémizmust, a népies epigonizmust cikkeiben. Felemelte tiltakozó szavát a társadalmi igazságtalanságok ellen, álma valamilyen utópisztikus szocializmus; egyenlő emberek szabad és testvéri társadalma. Nemegyszer forradalomra buzdít. De elszigeteltségében, magányosságában s az idealista német filozófia hatására mind inkább az elvont miszticizmus irányába tolódott. Költészetének harcos része, amelyet csak jóval halála után fedeztek fel, Ady egyik előfutárának mutatja prófétai magatartásával és a szimbolizmushoz közel álló stílusával.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon, 1000-1990
https://mek.oszk.hu/00300/00355


×